Bakító

Történt ugyanis, hogy anya elment nyaralni!!!! Ráadásul három napra! Mi sem méri jobban a lelkesedését mint hogy 1 nappal a nyaralás előtt lesérült, becsípődött a dereka és ő mégis ennek ellenére is elment. Naggyon helyes.
És így mi Marcival megnyertük a tanyát erre a hétvégére, mi etetünk meg ami még kell.
 
Egyébként már teljesen hozzászoktam a fél hat órai keléshez, ki is dob az ágy addigra, alig várom ohgy kávézhassak és fél hétkor meg kimegyek etetni. Van hogy full sminkben, dehát Istenem a libák nem veszik zokon :) Etettem én már ceruzaszoknyában és tűsarkúban is ha nagyon égetően sürgős volt :)
Imádok nyáron korán kelni! Mert ilyenkor annyira jók a fények és a levegő. Az meg külön élvezet, ha még bent találom a csirkéket meg a kacsákat a tyúkudvarban, mert amikor kinyitom az ajtaját hogy mehetnek kifele a kertbe, akkor egy az hogy nagyon örülnek nekem, jönnek dumálnak ezerrel kis aranyosak, aztán meg ahogy elhzom az ajtót akkor szaladnak kifele repdesnek csapdosnak a szárnyukkal, majd szétveti őket az energia! Mind egyirányba megy a kifutópályán, sok sok fehér madár.
Szépek!
 
Imádok itt élni! Olyan természetes! Minden nap ezerrel töltődik az ember minden kis apró részlet ontja az energiát mert minden eredeti. Ahogy az ember lefordul a bekötő útra, és szorosan az utat szegélyezve az embermagasságú kukoricamező, napraforgó tábla, úgy válik vadregényessé a hétköznapi élet. És ahogy bekanyarodok a jól ismert tanyára hát ez tökéletes. Nem is akarom részletezni, mert nem tudnám csak ezred részét felsorolni az élményeknek.
Klassz itt!
 
Na megyek sminkelek aztán irány a daráló :)))