valljuk meg mostanában nem sok kivetnivalót találok a napjainkban! 

A tegnapi is annyira szuper volt, mert pénteken hazajött Marci Rozikával akinek aznap volt a szülinapja. És torta meg finom vacsora volt amivel vártam, mondjuk volt is ami feltöltött a héten :)
Rozikának jól esett a fogadtatás is, a lakás is, Marci szobája is, az ajándék is amit kapott tőlem. Hamar lefeküdtünk aludni.
Másnap mentünk lovagolni. Dorinán lovagolt most Marci, mert sikerült elcsípnünk Zsófit, aki kicsit stresszelte Marcit olyanokkal hogy told előre a csípődet (mi az a csípő?) Húzd ki magad! (honnan???) szegény mindig hátradőlt, nem értette mit jelentenek ezek, én meg nem akartam beledumálni, csak azt sugdostam neki hogy ülj egyenesen, de összességében szerintem jól érezte magát. Azért a végén már boldogan szállt le a Dorináról.
Édes kis hangján mondta mindig hogy lépés Dorina, dobálta a karikákat a körbe, meg bójákra, igazából szerintem nagyon ügyes volt!
Sanyi mondta hogy már öt kisbárány van, és úgy voltam vele, miért ne menjünk el vasárnap is lovagolni, szóval ma reggel kilenckor is ott kezdtünk.

De ne szaladjunk ennyire előre. A tegnapi napban még az is jó volt, hogy anya kemencében sült kenyérlángost sütött két félét egy simát és egy káposztásat, és hát egyszerűen csúcs volt finom mentateával ott ettük meg a kemencepadkán nekidőlve a kemencének ami annyira forró volt hogy alig bírtam nekidőlni! 

Aztán kivittük Rozikát a vasútra, meg bevásároltunk a Penny-be ahol még nem is voltunk, de klassz valentin napi dolgokat vettünk, pl szív alakú száraztésztát. Ja bocs és a lényeg: megvettük a fingópárnát! Ez volt a sláger a tanyán, innen kezdve szinte csak ezzel játszottunk és kaptunk röhögőgörcsöket. Nem vagyunk normálisak! Egyszer ezt mondtam, és utána Marci ha ráült a fingópárnára mindig ezt mondta: Normális!

Ma reggel eszméletlen finom bundáskenyeret sütött anya, a saját sütésű kenyérből, és jól bereggeliztünk vele és még Sanyinak is csomagoltunk pár szeletet! A lovastanyán először meglátogattuk az öt kisbárányt, és az egynaposokat is megnéztük de azokhoz nem mertem bemenni annyira gyengéknek néztek még ki had erősödjenek. Megint odajött hozzánk az a kicsike bárány akit tegnap még fel is vettem mert annyira édes volt! Marci elemében volt, szaladgált bent a karámba, és élvezte hogy sok kicsi bari van körülötte, szagolgatják őt.

Aztán szalad Sanyi után aki felnyergelte Királylányt, és már sétáltak is ki az istállóból hárman elöl. Mi meg anyával utánuk. Mire az ajtót becsuktam Marci már fent is ült a lovon, és fél óra élvezetes lovaglásban volt része, Sanyi olyan édesen tanítja türelmesen, és még feladatokat is adott neki ugyanolyan karikásokat mint Zsófi. Csak ő hagyta, had üljön ahogy akar, és kérdeztem tőle milyen szerinte a Marci tartása, hogy ül a lovon, és azt mondta hogy tökéletesen. Egyre jobb lesz.

Aztán kimentünk gyulára ahol a vár körül marháskodtunk ott hógolyóztunk, szikrázó napsütés volt, be akartunk menni a várba is de egy béna befásult fiatal srác aki a jegyszedő megállított hogy hol a jegyünk. És visszautasított minket a pénztárakhoz, nála nem lehetett venni, mondtam Marcinak hogy hozzunk hógolyókat és dobáljuk be a srác fülkéjébe annyira béna volt! El is indultunk hogy hozunk, de végül egymást dobáltuk meg, amikor megláttuk hogy ott egy tó totál befagyva, és rajta emberek.
Ja és itt volt ez a ló akire fel akart ülni Marci, mondván hogy ez Királylány!

Lementünk csomót csúszkáltunk, Marci rávett hogy angyalkát is csináljunk a félig felolvadt hóba, csurom vizes voltam már. Aztán jött egy szánkós anyuka a két gyerekével, akiken megakadt a Marci szeme. az anyuka ezt egyből észrevette, és hívta Marcit üljön vel a Tamás mögé. Egyből fel is ült a cuki édes! Húztuk őket jó sokáig a jégen, élvezték, imádom megzabálom, imádom!!!!!
A nagylánya hatodikos, én meg azzal is sokat beszélgettem, annyira jól elvoltunk velük, aztán Marci kezét megfogtuk ezzel a Dórával és úgy húztuk a jégen. Nagyon élvezte meg mi is. Végülis utána már végig velük voltunk!

Mondta az anyukájuk, aki szintén tök fiatal volt, hogy gyorsan szüljek még egy lánygyereket, mert nekem is jó lesz és Marcinak is. Olyan érdekes hogy ezt mondta! Meg az egész szitu olyan érdekes volt! Annyira jól elbeszélgettünk pedig tök idegenek voltak, de mind a két gyerek is olyan szeretettel volt felénk! Marcit fel is vette ez a Dóri!

Aztán még fára másztunk, meg beleugráltunk az összesepert hóba. Egy család lesújtóan nézett minket. Én meg röhögtem a markomba. Gondolkodtam rajta hogy ezt miért nem lehet csinálni mikor annyira poén! Térdig süppedtünk a hóba. Vizes seggel beültünk a kocsiba, hazajöttünk és belevágtam Marcit az ágyba, el is aludt fél kettőkor.

Beraktam egy jó filmet amit most nemrég kaptam édes Pistitől, és közben megpároltam a brokkolit, ami a vacsora lesz, és gyors bekevertem meg beraktam a sütőbe a répatortát.
Pont beraktam az elemet az új Verdás világításba amikor Marci felkelt jó éhesen, nagyon tetszett neki, ki is raktuk a falra. Kérdeztem mehetünk-e kajálni, szépen várt amíg kisütöttem a lazacot. Közben mondta hogy szereti a halat, a lazacot is, és hogy a halak a vízben szoktak úszkálni.

Kért brokkolit, kész is lett a lazac is, és jól beburkolt jó nagy adagot. A végén mondta hogy köszöni szépen a brokkoli és a hal nagyon finom volt, és nagyon szereti. Kérdeztem hogy jöhet a meglepetés? Igen!
És jött a répatorta! 
Édes Istenem annyira finom lett!!!! Nem raktam bele ilyen karácsonyi fűszereket, nekem az most nagyon karácsonyias, hanem aszaltszilvát tettem bele és mandulát.
Két szeletet ettünk mind a ketten és három pohár vizet ittunk a vacsora alatt! 

Kérdezte Marci utána hogy jöhet a játék? Mondtam hogy persze!!!

Csodálatos napunk van! 

És mindig olyan jó van!