Kicsikét meg vagyok nyugodva az ovival. Amióta azt a negatív felhang bejegyzést írtam, valahogy úgy hozta a sors, hogy már másnap produkáltak ovónénik (Murphy), Mesélték hogy Marci milyen jól ismeri már a kártyákat, meg úgy egyáltalán láttam hogy foglalkoznak azért vele.
Ki tudja hogy ez annak köszönhető-e hogy én felraktam a napirendet, vagy nem. Lényegtelen, és totál lehet hogy eddig is foglalkoztak a Marci fejlesztésével, csak én nem tudtam róla, de akarok tudni róla.
A héten csütörtökön volt az Aut-Pont-ból két lány az oviban, szinte egész nap ott voltak mert háromkor mentek el, csodálkoztam is. És megvizslatták a csoportszobát, hogy mi hol van kirakva, a hívókártyák, a napirend meg ilyenek, és Marcit is figyelték egész nap.
Az ovónéniknek két baja van Marcival, hogy nem mindig alszik el, és hogy nem mindig eszi meg az ebédet, de olyankor hozzá se nyúl. Vannak ételek amik nem szimpatikusak neki. Jó ez mondjuk így van és nem foglalkoztam eddig vele.
De most szépen evett, és el is aludt állítólag.
Jó fej ;) huncut ugye?
Mostanában sokat szerepeltetik őket. Ez abból áll, hogy körben ülnek abban a művészet sarokban ahol a verseket dalokat tanulják, és aki akar kiállhat a többiek elé és előadhat valamit. És képzeljétek Marci is mindig kiáll, és énekel is meg verset is mond. Na jó nem egyszerre, de múltkor pl a kiskacsa fürdik-et énekelte, az előtt pedig mondókázott. Ja és ezt mikrofonba kell tenni.
Olyan édesek lehetnek! A kis mikrofonjával te!
Ezt nem anyádtól örökölted kicsi Bakító!
(mint ahogy a rúdtáncolást sem)
