Már nagyon vártuk ezt a hétvégét. Pénteken - most először autóval mentünk oviba és dolgozni, ugyanis munka és ovi után indíts kifele a tanyára és nincs vesztegetnivaló időnk.
Anya ott a vaksötétben, mert félötkor már csuma sötét van, várt minket a nagykapu előtt. Nem semmi! Nevettünk, mondtam szállj be elviszlek! És elvittem be a házig.
Marci szaladt hozzá, meg be a jól befűtött tanyába ahol vacsora várt minket.

Kellemesen elbeszélgettünk, és olyan nyolcóratájt dőltünk is el mint aki egész nap kukoricát kapált.

Másnap ötkor randi az anya szobájába, én azért mert rámjött a köhögés mint állat, anya meg már egy fél könyvet kiolvasott, de már meg se lepődök. És végre kávé.
Már alig vártam hogy meghalljam a csoszogást, matatást a másik szobából, és olyan negyed nyolc körül jött is a kotorászás, nyílt az ajtó, Marci lépett be rajta hunyorogva épp akkor kelt fel. Lekapcsoltuk a villanyt, csak kintről jött be a reggeli fény, de egy drakula filmet le lehetett volna forgatni olyan borús idő volt, szóval igencsak homály volt, de megadta a reggel hangulatát. Marci befeküdt közénk, mondta hogy nem anyához hanem mamához, és anya menjen el. Ilyenkor csak mama számít, én szolga vagyok, hát mentem is tejet melegíteni neki. Két butykossal megivott, aztán kezdődött a mesélés, ami Marcinak a beszélgetés de ő nem beszél csak anya. Illetve mama.

Aztán hamar elkezdte dagasztani a kenyírt, merthogy ma mákos gubát fogunk csinálni házi guba tésztából. Meg is lett igaz hogy olyan kemény lett hogy embert lehetett volna ölni vele, de ízre jó volt. És a tej pedig megpuhította. Jó kis tej!

És akkor felkerekedtünk a mai egyetlen programunkat a csipkebogyószedést céloztuk meg. Igaz Marcinak nem nagyon jött be a dolog, Menjünk kirándulni, anya vegyél fel, ne szedjél csipkebogyót, menjünk a tóhoz, de mentőövként mama talált egy szitakötőt, és onnan Marcit észre se lehetett venni, csak a szitakötőhöz dumált. Kicsit félt tőle mert megfogni nem merte, de folyamatosan beszélgetett vele, meg végülis mi is. Már úgy volt hogy hazavisszük és a kemence mellett megszárítjuk a szárnyát, de aztán maradt.

 

Jól összesároztuk magunkat és indultunk haza.

Hú nagyon kellemes volt a meleg konyhába belépni, a nyirkos cidris nyálkás időből, mondtuk is hogy így esik legjobban a meleg! Persze Marci még egy kicsit behasalt a homokozóba ami tök vizes volt, de rá se rántott, én pedig csak reméltem hogy az orkán sígatya melegíti annyira, meg ne fázzon. De sose fázik meg, annyira tudja mikor mi a jó neki jobban mint én.

És innen már csak hétvégi idill volt. Francia szakácskönyvből vadas főzés, illetve csoki mousse. Folytassam? Még valaki azt hiszi hogy mi folyamatosan csak eszünk pedig nem is. De beszéltük is hogy mindig ősszel meg télen szoktunk gasztrobloggerkedni, mert ilyenkor van idő és kedv a főzéshez. Jól is esett, nagyon kikapcsolt volt miért kikapcsolni...maradjunk ennyiben.

Este felállítottam a rekordomat, Marcival együtt negyed nyolckor mentünk aludni, és láss csodát...el is aludtam. Lehet hogy hamarabb mint Ő. Na jó nem, mert ő hamarabb kezdett el egyenletesen szuszogni. Jó volt újra vele aludni egyébként mert ugye mostnában már külön szobában alszunk, és itt a tanyán pedig együtt, mint a régi szép tanyasi időkben. Klassz volt. Csak kár hogy éjjel meg a bordámat rúgdosta több alkalommal.

Másnap már napsütésre ébredtünk. Délelőtt megnéztük a Dórát, meg a Go Diégót, és lassan felkerekedtünk a másik otthonunkba. Nagy vállalást tettünk, először a játékboltban bandáztunk, végigpróbálgattuk a játékok háromnegyedét, egyébként tök jó hogy a felnőttek is találnak minden sorban valami érdekeset, pl volt egy olyan mini sorozat, hogy minden nagyon miniatűrben volt megcsinálva hogy pl egy telefonban be volt rendezve egy ház, és pici egerek lakták, rózsaszín, meg ilyen színek, annyira tetszett legszívesebben megvettem volna! De végül mégis Marcinak vettünk egy iskolabuszt!
 

Egyébként pedig néztem hogy a gyerekek magasságában vannak a drága játékok, a felnőttekében pedig az olcsó játékok. Mekkora ötlet!

No de nem időztünk ott sokáig talán csak egy-két óráig, mert anyának meg fúrót kellett  venni, hogy végre ne függjünk link ezermester pasiktól akik csak azért vannak lépéselőnyben mert fúrójuk van.
Bementünk az ilyesmiket forgalmazó boltba, konzultáltam egy fapofa eladó sráccal aki "FÚRÓKALAPÁCS"-ot akarta hogy vegyek mert azzal lehet igazán fúrni de ahogy megemeltem vissza is csuklott a kezem mert csak a fúró kb 15 kg volt. Mondta hogy vehetek ütvefúrót is de kb 5 lyukat tudok csak fúrni vele utána ne legyek meglepve ha bekrepál. Ínnye mondom! De aztán csak túlzásnak éreztem a fúrókalapács erejét. Csini ütvefúrót vettem nagyon vadul bekűdtem vele a 4 db csavart, szóval elvileg még egyet be tudok fúrni vele de azt nagyon meggonolom hova :)
A fotót Marci csinálta, az ő engedélyével töltöttem fel.
Felfúrtam a karnist, aztán úgy belejöttem hogy még képeket is raktam fel, merthogy vettem szeget, és kalapácsot is. Ja bocs és a legfontosabb: Colostokot is!!!

Marcival este főztünk kuszkuszt, kétszer is, annyira ízlett neki hogy második adagot is kellett csinálni, én pedig pesto-val ettem ami vadi-új ötlet, és meg kell mondjam, tömény élvezet. De milyen legyen ha pesto is van benne? Aki esetleg hitetlenkedne, csináljon házi készítésű pestot saját maga lereszelt parmezánnal, mozsárban tört bazsalikom és fenyőmaggal fokhagymával olívával. Jaj most is beleremegek ha rágondolok!