Olyan aranyosak vagytok mert mindenki érdeklődött afelől, Marci hogy van? Én sem tudom pontosan miért, éjszaka még tök lázas volt és reggelre semmi baja. Aztán hívogattam az ovit napközben és már akkor sem lett láza. Elmúlt ezzel a hétfői nappal. Fáradt is volt, biztos bennem is érezte hogy borzasztó egy napom volt, a napforduló sem tehetett túl jót neki, meg az sem hogy most volt 18 éve a hold legközelebb a földhöz. biztos mindenféle hatott rá.

Így hogy jól voltunk minden nap elmentünk a héten sétálni. Jó kivétel a keddet mert akkor úszni voltunk. Olyan példásan csinálja Marci az úszást mindig annyira büszke vagyok rá! Van a végén egy ilyen hajós vers amit nem szeret. Úgy van hogy "Megy a hajó a dunán, lemaradt a kapitány kiabál, kiabál, de a hajó meg sem áll". Na ezen már harmadjára ment a hiszti, másodjára még felült a hajóra de most fel sem akart ülni mert lemarad a kapitány és nem áll meg a hajó. Édes! Mondta hogy ő aztán fel nem száll arra a hajóra. Eddig még valahogy eltussoltam a dolgot, a fülébe mindig azt mondtam hogy de a hajó megáll, viszont Vera néni nem ezt mondta és az a lényeg amit ő mond.

Most megmondtam Verának, hogy ez így nem fain, és nem fogunk felszállni a hajóra a szar duma miatt. Vera seperc alatt átköltötte. Nem is gondolkodott.
"Megy a hajó a dunán, Marci lesz a kapitány. Kiabál, kiabál, és a hajó meg is áll!" Neki meg csak úgy virult a feje.

Ez a sétálás kialakult már egy ideje, a verdás tojással egy időben. Mondtam neki hogy a százasban van ilyen tojás és már magától értetődő hogy ovi után százas. Nagyon jókat szoktunk marháskodni útközben, fél nyolcra szoktunk hazaérni. Biztos ennek is köszönhető hogy nagyon szépen elalszik este és egyedül,. nem kell melléfeküdni. (Most épp nem.) Olyan nagyfiú, sokat lehet vele viccelődni, ugróiskolázni szoktunk mert van egy kiépített pálya, meg mindig megnézzük ugyanazokat a dolgokat, a villogó pékséget, a raiffeisenes tévéket, a szobrot a másik k&h előtt, a sarki turkáló kirakatát, a százasban veszünk tojást, aztán játszunk a placcon labdásat, visszafele a burekba kell sajtosat venni, és nekimegyünk a fáknak, kergetőzünk. Ma motorral mentünk, abban is lesznek visszatérő motívumok már most látom. Édesnek ma tojni kellett félúton. Sehova nem tudtunk volna bemenni, így egy belső füves részre mentünk egy félreeső helyen és szegénykém nagy szenvedve a fűbe tojt, alig bírta már de azért mondta hogy nem, majd a jókain! Persze.

Így is féltem be ne tojjon.

Labdáztunk a szokásos placcon a százas előtt, jó sokáig. Aztán megéhezett de tényleg komolyan és a Mekibe vettünk Happy Mealt. Majd benéztünk a bankba Pistihez aki ott dekkolt és meglátogattuk. Tök jó volt, legalább ő sem unatkozott nekünk meg egy köpésre volt. Megint későn értünk haza, mondta Marci hogy menni kell pisilni tojni fürödni. És már ásítozott is, pedig csak fél ötkor kelt fel. Ez a rendszeresség.

Miközben fürdött megcsináltam a vacsit masnitésztát teljes lisztből és brokkolit meg sajtot. Rengeteg brokkolit is evett meg mindent. De meglepő mennyiséget a brokkoliból tényleg! Esténként mindig olyan jó étvágya van!
Aztán ment is aludni nem is reklamált!

Este még feljött Locsi is, annak is örülök, csak úgy spontán de olyan jól esett! Jó életünk van!