Eltelt az első hét a munkában és ami a lényeg, a játszóházban. Nem volt teljesen zökkenőmentes, de a hét végére már kezdett Marci beleszokni, és nem annyira ellenkezni az új életünk ellen.
Kedden kezdtem a munkát, és minden nap anya vitte reggel Marcit hogy ne késsek már az első héten minden nap negyed órát mert annyira szerencsétlenül jön ki hgoy háromnegyed nyolcra kell menni és nyolckor nyit a játszóház. Így negyed óra miatt hatalmas szervezkedések árán, sikerül Marcit eljuttatni a játszóházba.
De megoldottuk első héten, nem is ez a lényeg. Eleinte észrevettem, hogy mivel anya vitte reggelente, Marci kezdte nem annyira preferálni anyát, mikor mentem érte, nyafogott hogy ő aztán nem akar mamához menni, pláne nem a tanyára mert ő ott van. Gondoom kicsit meg volt rá sértődve nem értette miért viszi olyan sok időre, ahonnan aztán anya megmenti őt de azért eleinte kicsit sok volt neki az egész napos játszóház, amit teljes mértékig meg lehet érteni.
 
Az eddigi rózsaszín mintás napfénnyel mókával és kacagással teli életében, egész nap anyával vagy mamával vagy más vicces emberekkel volt Marci, napi három órában eljátszhatott hasonszőrű pajtásokkal levezetésképp, de zömében mégis a megszokott helyen és emberek között töltötte napjait, ami most totál megfordult.
Most zömmel játszózik, és kicsikét velünk van.
No de eljött a hétvége amikor játék minden mennyiségben és a VÁRVA VÁRT NYÁR is ránknyitotta napfényes ajtaját amihez nekem konkrétan a szememet először hozzá kellett szoktatnom, mert olyan szinten volt furcsa a sok zöld és a napfény tükröződése minden falevélen. Új dimenziókat nyitogatott ez a szikrázó napsütés!
Marci rögtön és azonnal dobálta le magáról a gúnyát, találtunk egy új eszméletlen jó játékot sajnos csak ideiglenesen amíg hatalmas tócsák lepik el a földút gödreit, ugyanis ezeket a tócsákat kellemes meleg sáros víz telítette meg, a nap finom hőmérsékletűre melegítette, és a legeslegjobb dolog ezekben a tócsákban végiggyalogolni, netalántán belehuppanni belecsüccsenni a déli napsütésben.
Volt is faktoros naptejjel való kenegetés egész nap, ami szerencsére idén eddig még nem zavarta Marcit.
Jó sokat játszottunk énekeltünk most az Erdő Erdő Erdő a kedvenc, de nagyon dalos kedve volt hétvégén és rengeteget énekelte például asszem a megy a gőzös c. nótának a többi versszakát amit mi nem is ismertünk, és a következőképpen szól:
 
A nagymamám Nagykanizsán lakik nékem, Masiniszta bácsi, nagyon szépen kérem, Vigyen engem el hozzája, én vagyok a legkedvesebb unokája!
 
Aztán nagyon sokat táncoltunk, ki szoktam rakni a hifi hangfalát az ablakba és most Kosheen-ra nagyon beindultunk, teljesen felspanoltuk magunkat, aztán ittunk egy bodzaszörpöt, és meghallgattunk egy jó kis Pearl Jam számot aminek a címe:
Come Back.

No egy szó mint száz, istenien éreztük magunkat az első berobbant nyári hétvégén.!
 
Ma meg olyan érdekes volt, mert anya meg apa ment el Marciért, és apa biciklin vitte haza Marcit, aki tökre élvezte az utat. Aztán mikor jöttünk haza, Gyuri pont állt ki a traktorral, megálltunk kocsival mellette, egyből kiszállt, és kérdeztükhogy mehet-e Marci vele itt egy kört? persze hogy mehet, át is szállt azonnal a traktorba, és egy órát traktoroztak ezek így ketten.
Olyan édes ez a Marci, tényleg nagyon érdekli ez a traktorozás, mindenhol a traktorokat nézi, emlegeti, és itt meg annyira le is izzadtak mintha egy vödör vízzel leöntötték volna őket, de ki nem szállna belőle! Gyuri meg mondja hogy nem akarja kinyitni a traktor ajtót résnyire se mert nehogy Marci kicsússzon rajta. Nagyon vigyáz rá!
 
Hát így vagyunk mi mostanában!