Hú jó régen írtam, de ez azért is volt mert nem voltunk itthon. Tudniillik visszatértünk Marcival 3 hétre jó kis Budapestre mert anya tanult bankos dolgokat. - jaaj de hiányzott már az itteni kávé épp most kezdtem el kortyolni -
Nna szóval pesten voltunk ami jó volt mert Marci sokat lehetett apával akivel jókat játszott meg focit nézett.
Elmeséltem neki a focit hogy mi is az, mit kell csinálni, hogy a zöld meg a fehér bácsik játszanak egymás ellen és hogy a kapuba kell berúgni a labdát. És onnan kezdve a kapura lövésekkor mindig mondta hogy "Ó nem sikerült neki!"
Mert sajnos gólt nem láttunk.

Marci nagyon élvezte a budapesti tömegközlekedést, folyamatosan mentek mamival mindenhova piacra obiba, cba-ba, kék busszal sárga busszal villamossal és társai. Marci már úgy tájékozódik állítólag kispesten, hogy tudja mikor kell leszállni a buszról, meg hogy hol kell lefordulni a piachoz, meg ilyenek. Ahogy észrevettem még azt is tudja hogy melyik udvarba milyen színű autó van. ami a memóriáját illeti eddig se kételkedtünk benne hogy nem az enyémet örökölte, de pl most egy olyan bravúrt libbentett, hgoy Rozika 15 db fűszerét ami a polcon van felsorakoztatva, egymás után fejből felmondta úgy hoy nem is látta. De nem csak egymás után tudja, hanem ha rámutatok egyikre másikra, akkor tudja hogy annak mi a neve. Nekem a Jozmaing a kedvencem :) de nagyon szeretem ahogy mondja a köményt is meg a vegetát meg az oregánót, végülis mindent mert a paprikát is anyira édesen mondja!
 
Mostmár elég jól szól egyébként hogy kell pisilni, egyszer se pisil be természetesen, csak valahhogy én nem is tudom hogy de kialakult nálunk ez az egész procedúra anélkül hogy szólna. És csak olyankor szól amikor magától nem tudná elintézni pl a kocsiba be van kötve az ülésbe, vagy ha vendégségben vagyunk és nem tudja hol a wc.
 
18 kg. Igen tegnap mértük, és egyre magasabb! Tegnap voltunk Gyeraj lovas tanyában megnézni a lovakat, és édesek voltak odajöttek mind hozzánk a kerítés széléhez, illetve Marcit követték mert ő ide-oda járkált, azok meg mellette, és kérdeztem Marcit hogy felüljünk a hátára? Mondta hogy igen. De sajnos nem volt ott semmilyen gazda féle így hazajöttünk, mondom Gyurinak hogy kéne járni lovagolni mert mint tudjuk jó lenne a lovaglás Marcinak, állítólag kommunikáció fejlesztő hatása van, és mondja hogy az drága, inkább vegyünk egy pónit, az 100 ezerből kijön.
mondjuk nem mondom hogy nem gondolkodtam el rajta mennyire édes lenne itt egy kis póniló, és hogy mekkora poén lenne hogy Marci azt kap a szülinapjára, mert ez már akkor tényleg Southfork Ranch lenne és a kis Dzsoni burzsuj életét élhetné Kismanócska, na jó költői túlzással, de pont az fordult meg a fejemben, hogy bakker Marci tök hamar meg fog nőni másfél méteresre és akkor már le fog érni a lába a póniról??
Nnna most a pónit említvén látom magam előtt hogy a család tagjai tömegével esnek gondolkodóba hogy Ú tényeg kéne venni egy aranyos pónit!!! Jaj szerintem is! Olyan jó lenne!!!!
 
Egyébként pedig nagyon jó itthon! Marci folyamatosan meséltet magának anyával ő meg nem unja meg vagy nem tudom, de hogy tud ennyit mesélni onokájának? Tök jó! Tegnap itt volt reggel egy piros traktor a szomszédba csak így beállt és reggel játszóház előtt beleült Marci hát volt sírás rívás mikor mondom hogy lehet indulni a játszóházba szegény nagyon kiakadt! De nagyon jól viselkedik egyébként a játszóházba! Egyszerűen mintaszerűen! Minden nap megdícsérik az ovónénik, annyira kis ügyes! Egyedül elalszik nem is kell a cumisüveg se, a kiskakas mondjuk mellette van, de szépen odamegy lefekszik a szivacsra, mert ő ott alszik nem a kiságyakon, és elalszik! Annyira de annyira okos, mindenkinél tudja a határokat, mert pl Rozikánál minden nap a délutáni alvaásnál másfél két órát kellett mellette feküdni mire fél 3 körül elaludt, és este is volt hogy fél 12-kor aludt el. Gondoltam is hogy ú milyen rossz lesz nehéz lesz majd visszaszoktatni hogy ennyit kell könyörögni neki az alvásnál, és nem!
Hazajöttünk és már első nap 5 perc alatt elaludt délután, és este is kb 10 perc alatt akkor is csak azért volt több idő mert össze vissza ölelgettem meg bújt hozzám mert annyira hiányoztunk egymásnak!
 
Jaj egyébként nagyon! Az első délutáni alvásánál amit itthon töltött éreztem úgy hogy mindjárt kicsordul belőlem ez a sok érzelem, feküdtünk egymás mellett, és olyan rég volt már ilyen mert pesten nem velem aludt hanem lent Rozikával és már annyira de annyira hiányzott nekem Marci gondolom akkor biztos neki is én. És bújt a nyakamba és amikor lejjebb csúsztam és szemtől szemben feküdtünk egymással akkor csak néztük egymást és mosolygott. Meg sóhajtott. Én is ugyanazt éreztem mint ő, olyan boldog voltam hogy itt vagyunk egymásnak végre végre ketten!!!!! (Ezt most csak azért mondom hogy ketten mert nekem annyira hiányzott már Marci nem azért mert apával nem volt jó )
És mosolyogva aludt el.
Kimentem anyához és végigjártuk a kertet. Sütött a nap hétágra langyos szellő lengedez, és símogatott az mindent és olyan kellemes fények voltak. Végre mindent megnéztünk anya megmutogatta, vannak kopasznyakú kiscsirkéink véletlenül olyan tojást hozott Józsi és ilyen kis aranyos punk csirkék keltek ki belőle, nem hiszem el milyen édesek!!!!
olyan dzsungel van hátul a kertben, tök vadregényes és még két fészket is találtunk az egyik csirke a másik pulykafészek.
A búzamező szép sárga!
 

Anya hozott nekem egy barackot. Azt mondta hogy ezt már kiszemelte nekem mert azon a fán egyetlenegy hatalmas szép egészséges barack termett idén és azt nekem szánta. Ez a nem semmi! És ment érte a dzsungelbe, hozta olyan érett volt, szép volt ez lesz az első barackom - gondoltam. Nnna és meg is votl a hatása, már úgy haraptam bele hogy vizuálisan és nazálisan :) élvezkedtem rajta, mert annyira imádom az ilyen pillanatokat amikor egy régnem ízlelt ízt sikerül újra megkóstolnom, főleg egy ilyen mosolygós kajszibarackot amiért egyébként is rajongok. Meg is volt a hatása. Az ember ilyenkor ha figyel a pillanatra, akkor észreveheti hogy szabályosan összefut a nyál a szájában tényleg, éshogy én pl 3 helyről éreztem hogy honnan jön, becsuktam a szememet és a napba néztem és eszembejutott a tavaly ilyenkori blogbejegyzésemben az a nap kép amikor a nap mint égitest lett lefotózva tök közelről, merthogy ez a barack hordoz minden napszerűt magában a napsugarakat a napsárga pirosas színt és az energiát amivel beérlelte az édes nap ezt a jókis barackot, isteni finom volt!