Ez a nap is csak úgy indult mint a többi.....hehe de nem úgy végződött!

Gyorsan ledolgoztam ezt a négy órát a bankban, aztán még kettőt rádobtunk leltárral meg benti pezsgőzéssel (de ki pezsgőzött mert én ugyan nem?) én már rohantam volna fel a pezsgőért a jókaira meg a tüzijátékért a tescóba mert olyan mehetnékem volt már kifele a tanyára, mert mi most ott egy rakáson szilvesztereztünk hárman. Anya, Marci és én.

No de egyszer csak bezártunk, és felfutottam jókaira, és már a tüzijátékos srácnál kokettáltam hogy adjon valamit nekünk csak, ne túl bonyolultat, ne túl egyszerűt, a srácok kivoltak hogy mi csak csajok fogunk szilveszterezni :)) háhá persze azt nem mondtam hogy anyukám és én az a két csaj...

Miután körbeudvaroltattam magam és megadtam a tanya címét a srácoknak, (persze nem, de kérték :) aztán még bevásároltam ilyen iszonyatos konfettiket szerpentint szerencsemalacot négylevelű lóherén, meg ilyen varázskalapot...stb, szóval megpakoltam magam és már uzsgyi be a kis kocsiba és kifele a 44-esen. Ment a buli a kocsiban is, hiába próbáltam osztani szorozni én útközben az élet értelméről, nem ment! A Mr Brightside ment csak a Killers-től hát nem értem én! Befordultam a bekötőn, a jól bejáratott utunkon amit eeeegyszerűen imádok, és béke szigete hozzávezető útnak ismerek, és már kattintgattam is a fényképezőt, az eseményeket meg kell örökíteni ugyebár.

Megérkeztem, megküzdöttem a kapuval mert az meg fel van fagyva meg havas és társai, de úgy voltam hogy ha addig élek is beállok az udvarba ma éjjelre. Úgy is lett. Fain.
Olyan három óra lehetett mire ide értem, Marci alszik Mama épp hogy felkelt még ő is aludt félig mikor megérkeztem de nem volt mese pezsgőzni kellett a naplementében! Gyönyörű ez a havas tájék itt a tanyán! Olyan békés és szemet gyönyörködtető, ki is kéne menni kattintgatni még egyet kettőt mert úgy szeretem! A hót! Meg a tanyát. Meg a havas tanyát. Itt még a hideg is jobb!

Áh nem romantikázok most hiszen anyával még egyet kettőt lelkiztünk a második pohár pezsgőig, jól is esett egyébként azért kicsit átgondolni ezt azt, aztán viszont felkelt Marci és indult a party! Konfettivel indult a party meg anyósnyelvvel, amitől szegény úgy meglepődött, de vette a kanyarokat rendesen, csak nem kellett volna közvetlenül az arca előtt belefújni, azért nagyon nevetett rajta és azonnal ki is kellett neki próbálni ezt. Az még nem is lett volna baj, ha nem akarta volna közvetlenül utána a két zacskó konfettit is kipróbálni amit előtte anyának megígértem hgoy csak itt a szoba közepén szórjuk, nem is lesz olyan csak a padló és azt meg secperc alatt összeseprek én egyedül, hát a következő kép ez volt: 

Illetve:
Aztán természetesen Marci szólt hogy "Mama! Gyere Te is!" mamának több se kellett már feküdt is le a konyhakőre mellém és így szálldosott ránk vagy ötven pici marék konfetti hogy még most is tele van a hajam, és csak úgy köpdöstük kifele mert szemünk szánk tele volt színes pöttyökkel.

De Marci nagyon élvezte, hogy esik a hó!

Amúgy meg tényleg tök szép ahogy dobáljuk. Mindig újra meg újra sepertük a végén már partvissal, egy kupacba és Marci dobálta ránk. Aztán valahogy kitalálta hogy a konfetti a tüzijáték és akkor meg azt mondogatta hogy "Anyát be kell kenni tüzijátékkal!" én pedig híven követtem és feküdtem és ő meg kent engem a hátamat, a hajamat a "tüzijáték-konfettivel"

Amúgy az igazi tüzijátékot leginkább mi élveztük anyával, mert volt benne egy eléggé sivítós fajta, amitől megrémült kicsit a gyerek, mondta hogy menjünk be. Mondom édesem menjél be én itt nem hagyom a tüzijátékot tartott vagy egy percig összesen. Nyugtatgattam, de anyával meg úgy felspanolódtunk a hatalmas szenzációra, hogy amikor vége lett összekarolózva ugráltunk a hóba hogy nekünk saját tüzijátékunk van és mekkora kúl látvány volt! Anya volt a legnagyobb rajongója a durrogásnak meg is lepődtem mennyire bejött neki.
Természetesen erről nem csináltunk képet amilyen okosak vagyunk. Pedig jó lett volna, de jobb volt inkább ott lenni és nézni.

Szaladtunk befele, tartott tovább a buli, ettünk ittunk táncoltunk, egyszer fogtuk magunkat kiszaladtunk a hóba mezítláb mind a hárman! Marci is csak úgy tapickolt a hideg hóban, mama még meg is hempergőzött benne vagy én is? A fene se tudja, azért egy hógolyóval fejen dobtuk egymást a biztonság kedvéért, aztán szaladás vissza. Persze óriás sikítások közepette, szerencse hogy mi tanyán lakunk ezt más nem nagyon viselné el! 

A vacsora hibátlan volt, a malac, a rétes a sali meg meggyszósz, hát...volt egy hangulatunk az biztos! Megtaláltuk a régi Alma cd-t, és ment a begyújtottam kemencémet, meg a betemetett a nagy hó---stb imádott számaink. Marci annyi malacot evett...még egy óra múlva is repetázott, mondta hogy mégegy malacot vágjál! 
Én meg vagy négy szeletet vágtam neki annyira ette.
Bodzaszörppel koccintott velünk, hogy Igyó Igyá buli van Boldog Jó Évet! ez volt neki a mai koccintós szöveg, és a szájához emelte a poharat és "Akkor igyunk!" mindig ezt mondta egyemmeg!

Folyamatosan koccintottunk és mondta hogy te anya pezsgővel, és te mama is pezsgővel koccintsál! Aztán meg táncolni hívott, de nem csak úgy szimplán, hanem az anyósnyelvvel a számba mert azzal meg fújjam a ritmust. Anya a nyelvvel gyere táncolni! Mentem is!

Mama is fújta becsületesen, és az ő reszortja még a kedvenc szerencsemalacunk röfögtetése volt ritmusra. Szóval volt itt röfögés durrogtatás trombitálás...ami kifér. Nem lehetett unatkozni. Egyszer kitaláltuk hogy menjünk ki a pulykákat megnézni, akik amúgy sztem a tüzijáték óta nincsenek meg (talán disszidáltak?) Rockyval együtt. Azért mi tettünk egy kísérletet, persze jól beöltöztünk sapka sál sígatya, és már ment is a riogatás itt a tanyavilágba szaladtunk ki a kapuhoz meg vissza, beraktam a bulizós számunkat a Black Eyed Peas Tonight's Gonna be a good night - ami igaz is - és csak úgy zengett az éjszakába. Éjszakába? Volt vagy este fél nyolc körül! 

Nekem még ez a kedvenc képem mikor anya begyujtott a kis kályhába, és mondom hogy anya gyújts rá! És fogta az anyósnyelvet, és mintha rágyújtana, hát fogtam a hasamat mondom neked se kell kétszer mondani a hülyeséget, kapható mindenre ejnye annya!

Egyébként pedig az egész szilveszter csodajó hangulatban telt, ahgoy a karácsony is csak arról még nem is írtam. Most néztem hogy decemberben nem írtam egyetlen sort sem, amit sajnálok mert nagyon klassz volt.
Egyáltalán ez az év...csodálatos volt. Egyfolytában hálát adok a Jóistennek, Sorsnak, az Angyaloknak...mindenkinek aki segít nekem élni az életemet egyengetni az utamat, akik ezt a rengeteg segítséget, erőt, vidámságot humort, optimizmust - vagy mijaz - nem is tudom ezt a hozzáállást adják nekem - és nekünk az élethez.

Lehet hogy most egyedül vagyok úgy értem hogy egyedül nevelem a gyermekemet, de egyáltalán soha nem szoktam magamat egyedül érezni. Valahogy mindig mindig a legmegfelelőbb emberek kerülnek körém akik tudnak nekem segíteni, és amit igazán nem is tudtam még viszonozni és folyamatos hálaérzés kering körbe, hátha valamivel én is viszonozni tudom ezt - valamikor. Szerencsés vagyok nagyon-nagyon hogy ilyen életem van, és hogy ilyen jó emberekkel vagyok körbevéve.

Nektek, mindenkinek a földön, a Földnek, és a világon mindennek kívánunk Marcival és anyával BOLDOG JÓ ÉVET! Marci mondja így, és szerintem sokkal jobb!