Van már pár ilyen jellegű bejegyzés ami tökéletes címet visel, de valahogy nem is jut eszembe más. Mindig bajban vagyok hogy milyen címet adjak neki.

Ő Marci. Aki tökéletes.

Most egyébként csak arról jutott eszembe hogy milyen egyszerűen le tudtam fektetni aludni és csak annyit kellett tenni érte hogy kivárni azt a rövid időt amire ő is ráhangolódik hogy aludni kell. És már máskor is észrevettem, hogy mikor szólok, "Jöhet a tej?" mert ez egyet jelent az alvással. és ilyenkor mindig azt mondja hogy nem, még nem.
És ha várok még egy fél órát, addig játszunk, csendesedünk el, akkor olyan kis okosan intelligensen lefekszik utána, tudja hogy már így is én is engedtem, és nem akarja kihasználni az engedékenységemet, tisztában van vele hogy mostmár itt az ideje hogy megtegye amit kérek. Persze benne van a rutin is, meg álmosodik is, de mégis tudna még ébren lenni mert amúgy meg nem ragad le a szeme.

Többször is volt ilyen mostanában, és azért is figyeltem meg ezt az apróságot és nem is csak az alvással, hanem mondjuk az átöltözéssel, vagy hogy jöjjön velem, kicsit vár és olyan mintha nem is figyelne pedig csak befejezi azt amit épp csinál, ez lehet hogy eltart akár öt percig is de aztán tudja hogy dolga van! Nagyon intelligens!

Azon gondolkodtam még, hogy vajon a kedvesség amit áraszt, hogy az mennyire "másolás"? utánzás? Merthogy mindig velem van és én ölelgetem dícsérgetem kedveskedek neki, és egyre csak azt veszem észre, hogy ő is annyira udvarias és lovagias tud lenni, annyira sokszor megdícsér minket anyával, amit főzünk, vagy hogy szép a hajad anya, vagy csinos vagy, és a kajáknál ha ízlik neki soha nem felejti el mondani hogy "Nagyon finom ez a rétes!" és most a malacnál is amit a kemencében sütöttünk agyon dícsérte, meg bármit főzök és ha már eszik belőle, már hangot is ad neki hogy ízlik neki! 

Reggel, mikor anyával olyan hat körül kávézunk megszokottan az ágyban ő általában a két kávé között szokott átjönni hozzánk. Nagy álmosan, csak egy kis résen kukucskál kifele alig várja hogy bedőljön közénk és csukja be a szemét, odafordul hozzám, bújik, és mondja hogy hozzál mindenkinek valamit! Ez persze azt jelenti hogy hozzak két kávét és neki meg tejet. Aztán miközben issza a tejet, kezd feléledni, és akkor elkezd nagyon hízelegni, bújni, ide is oda is, anyához is, hozzám is, és mondja hogy Jó így együtt! meg hogy Jó itt a tanyán! Annyira tudja!

Egy kis csoda ez a gyermek!