...amikor egyszerűen minden tökéletes! Marcinak be lett reklámozva, hogy ha alszik az oviban, akkor megnézheti a Nagy Verdáskönyvet amit tegnap hozott a postás. És csak meg lett mutatva neki a borítója, nem lapozhatott bele.

Elaludt. Biztos ezért, édes drágán szaladt fel a lépcsőn öltözni - amit egyébként nem szokott, hanem úgy kell noszogatni hogy haladjunk, a lépcső után is szaladt a csoportszobához és szinte teljesen egyedül öltözött át. Mivel előtte leraktam a kocsit így elsétáltunk a boltba, ott is édesen várta ki a sort a pénztárnál, mondja hogy megmutatja a pénztárosnak a sütit, amit egyébként soha nem akar kiadni a kezéből.

Aztán haza indultunk, a center előterében készségesen nyújtotta a kezét felvehetem rá a kabátot. Ez szokott lenni a következő akadály. Nem nézi a tévéket amiben reklámok mennek, csak követ, jön utánam.

Fent megvacsorál, eszünk, majd édesen eljátszik a verdás könyvvel, de semmiképp nem fordított sorrendben. Tudja hogy először kajálunk. Sőt kaja előtt még hamarabb mosott kezet mint én. Két órát néztük a verdás könyvet, aztán fürdés, aztán még tologatás, én hagytam mert annyira édes volt, és egyszercsak jön hogy jöhet a tej!

Na ez ritka! 

Kérte a tejet, ledőlt, mondta hogy ne meséljek hanem szép álmokat rózsás csókokat holnap találkozunk! Így óvatosan kitessékelt a szobából. A tej negyedét sem itta meg és már aludt is. De előtte szépen felállította a cumisüveget ne folyjon ki a tej.
Gyerekek!
Nem tökéletes?