Ötödik nap vagyunk a himlőbe. Bár még csak a negyedikig tudok nyilatkozni mert nem kelt még fel, de nagyon szépen gyógyulnak a pöttyei. Először rózsaszínes pukliként jöttek elő, tényleg a közepén vízcsepp szerű kiemelkedéssel, hogy a pólón keresztül élesen lehetett érezni szegénykémnek. REngeteg jött ki rajta még a lábfején meg a tenyerén is. Az egyik szemhéján 3 db, szerencsére ezek csak piros foltok és nem volt rajtuk kiemelkedés csak mint egy csípés. A másik szempilláján jött ki, és szinte belelógott a szemébe, az viszont jó nagy volt. Az arcán a szája alatt van egy nagyobb, azon látom ha most lekaparja akkor meg fog látszani. Ez lehet az a stádium amikor lekaparják. Mert már szárad.
És minden nap egyre kisebbek a pöttyöcskék, és lassan eljutunk oda hogy lehullanak a tetejéről a "pörkök" ahogy a szakkönyvek írják.
1-3. napig esténként belázasodott és két éjszaka nagyon viszketett a háta éjjel álmában. Erre kelt. Velem aludt 3 napot, most az első alkalom hogy már a saját ágyában alszik, de ott azért jobbat alszik sztem. Persze eddig meg jó hogy velem aludt mert tudtam vakargatni, sőt első este még nurofent is kellett adni neki. Esténként zuhanyoztunk, mert ezt lehet, és utána hintőporozás. Tegnap kérte hogy most ne kenjem be, hát nem kentem be. Nem hiszem hogy annyit számít és olyan szépen kérte.
Meg imádja a zuhanyt, de nem merem sokáig áztatni édesemet nehogy leázzanak azok az izék. Mindig mondom neki hogy ha majd nem lesz pöttyös akkor lehet sokáig zuhanyozni. Annyira édes csak ott áll, mozdulatlanul kezében a csónak - mert az valahogy kell neki hozzá. A zuhanyzáshoz. Na erről rakok egy képet Nagyon cuki ahogy így élvezi a vizet! Tényleg alig várom hogy elmúljanak a pöttyei! valamelyik nap mondja, hogy bújjanak el a pöttyök!
Nehéz ez az itthonlét. Bár talán nekem nehezebb mint neki. Tegnap is alig akart kimenni. Persze aztán meg alig akart bejönni, de azért elég hideg volt, és nem gondoltam volna mert annyira gyönyörű napsütéses délután volt. Franc gondolta hogy ilyen csípős hideg van. Jól elkezdett köhögni, de aztán megszokta a levegőt a kis édes!
Azért eléggé nézték az emberek, hogy mitől ilyen pöttyös bár lehet hgoy ez csak az én paranoiám és nem is nézte senki. Előttünk ment egy anyuka a gyerekével és a férjével, Marci köhögött egyet, a nő úgy hátranézett, mintha legalábbis egy orstort csattogtattam volna meg mögötte annyira riadtan. Utálom már ezeket a betegségeket és hogy mindenki fél, nehogy elkapjon valamit, és persze félti a gyerekét ami tök jogos, de annyira fárasztó lelkileg ez az egész!
Legyen vége a télnek mostmár és jöjjön a napsütés, és múljanak a betegségek. VAgy legyen nagyon hideg, és hátha akkor is elmúlik! Bár ahogy kinézek leesett vagy öt centi hó, megint itt a tél. Végülis örülök ennek is. Mindegy úgyis itthon dekkolunk még egy hétig!