Bakító

Petőfi Sándor: Arany Lacinak Laci te, Hallod-e? Jer ide, Jer, ha mondom, Rontom-bontom, Ülj meg itten az ölemben, De ne moccanj, mert különben Meg talállak csípni, Igy ni! Ugye fáj? Hát ne kiabálj. Szájadat betedd, S nyisd ki füledet, Nyisd ki ezt a kis kaput; Majd meglátod, hogy mi fut Rajta át fejedbe... Egy kis tarka lepke. Tarka lepke, kis mese, Szállj be Laci fejibe.

Friss topikok

  • PÍpike: Jaaj de édesek vagytok! Nagyon jó volt olvasni! Remélem jövőre együtt lehetünk ezen a gyönyörű nap... (2011.05.03. 13:08) Május első vasárnapja
  • b79andi: Istenem Mergit!!! Olyan szépek vagytok! Én olyan büszke vagyok rá, hogy ismerhetlek titeket!!!! Ko... (2011.05.03. 12:42) Jó hét
  • Mercsi: Jaj annyira jól néz ki az a kép ahol Marci az ágyban ülve vigyorog... az egész olyan jól néz ki! É... (2011.05.02. 07:46) Szombat reggelek
  • Mercsi: Hát tényleg nem egy díjnyertes fotók, mi jobbat fotóztunk volna, nem? Hát öcsém ennyi érzékük ne l... (2011.04.16. 07:29) Oviképek
  • Mercsi: Hát ez nagyon jó ez a dvd! Marcinak van kitalálva, aki már pici korában is úgy tanulmányozta a sze... (2011.04.16. 07:26) Elefántos

Linkblog

MEGVÁLTOZOTT MINDEN...

2010.07.16. 21:38 - Mergit

.....amióta elmentem dolgozni. Olvasom az Andika blogját és azt veszem észre hogy mennyi minden történik vele és a gyerekekkel, mennyit tud írni kifogyhatatlan sztorikat én meg semmit. Na jó ez nem igaz, de hol vannak már azok az idők amikor mi annyit voltunk együtt? És én is mindent tudtam amit csinált Marci és az összes sztorinkban a másik volt a főszereplő?

Ennek minden esetben így kell lennie, mindenki ezt csinálja ezzel vígasztalom magam mert a gyerekek előbb vagy utóbb elmennek oviba és az anyukák meg ronda munkahelyre ami persze nem ronda, nem rossz, de mégis olyan gonosz dolog ez hogy nekünk mostmár külön helyekre kell járnunk és legalább egy üvegfalon keresztül nézhetném hogy épp mit csinál aminek csak az egyik oldaláról lehet átlátni hogy én ne zavarjam, hanem játsszon játsszon énekeljen táncoljon mondókázzon szaladgáljon körbe-körbe de legalább pár mozzanat így az enyém lehetne a délelőttjéből. Vagy a délutánjából. Milyen jó lenne látni hogy mennyire ügyesen megy ebéd után a helyére a szivacsra mert ő ott alszik nem a kiságyon. Meg azt is ahogy leül ebédelni. Vajon hogy eszik ott az oviban? És mennyit? Ki mellett ül? És mindig egyvalaki mellé ül, van helye? Vagy ahova esik? És mennyit szokott beszélni mit csinál egész nap?

Ott is úgy leizzad mint itt? Most biztos. Istenem bárcsak láthatnám és ennyit együtt lehetnénk! Biztos minden anya így vágyik rá hogy egész életében csak egymás mellett sétáljanak és fogják egymás kezét. Meg bújjanak egymáshoz. Vagy Nem tudom. De én azt szeretném! Persze szerencsére tudom hogy ez neki csak jó, és természetes hogy anya pici tyúklépésekben ugyan, de egyre távolodik, habár ugyanolyan fontos az életében és ugyanolyan közel érezzük magunkat egymáshoz, csak már más is szerepet kap. És ez a fejlődés olyan csodálatos! És részéről hatalmas lépés! 

  Most úgy érzem hogy nem elég semmi amit neki tudok adni, hogy nem elég az az idő amit együtt tudunk tölteni hogy még többet szeretnék vele lenni. Nem szoktam még meg ezt az új életet de persze azon vagyok. Nehéz az elválás. És az újdonság varázsa után amikor már belerázódtam az új életünkbe, akkor esik le, hogy hoppá ez nem ideiglenes és nem kell arra várni hogy majd a jövő héten többet együtt leszünk, mert már mindig így lesz. 

És nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez így van rendjén. 

Marci a legfontosabb! Istenem, ő a legfontosabb!

A bejegyzés trackback címe:

https://bakito.blog.hu/api/trackback/id/tr32156335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

anyeg 2010.07.17. 09:15:06

Marci minden helyzetben feltalálja magát,olyan ügyes és olyan természetesen viselkedik,bátor vagány kislurkó,pont olyan mint az anyja volt kiskorában és amilyen most is!
Aztán az ovi,meg a munka,szabadidő.... nem lesz semmi baj és JÖN A PÓNI MEG A SZAMÁR :O))

Mercsi 2010.07.17. 10:18:44

Jaj Mergitkém, hát megríkatod itt az embert! Komolyan mondom hogy még nincs is gyerekem, de már kiakadok a gondolattól is, hogy ennek tényleg így kell történnie és az ember lánya kénytelen visszamenni húzni az igát, az a csepp gyermek meg elindul, hogy beilleszkedjen a társadalomba. Persze a kettő közül ez szerintem szinte csak az anyának rossz, mert a gyerekek annyira hajlékonyak és ahol van egy jó kis piros játékmozdony vagy egy aranyos ovónéni, már jól is érzi magát, meg hát nyilván nem foghatja egész életében az anyja szoknyafodrát. De azért tényleg szívszaggató így belegondolni.
Na mindegy, végülis mostmár vége ezeknek a tanfolyamoknak, és ha otthon töltitek majd a hétvégéket péntek délutántól hétfő reggelig, akkor azért tartalmasabb lesz, mint most ebben a zűrzavarban.
Jaj te kis ANYA, hát fene gondolta volna, mikor a Déli pályaudvaron megmondtad, hogy terhes vagy, hogy ez ezzel jár...

b79andi 2010.07.20. 13:02:31

Pont ezen gondolkodtam ma. Milyen természetes, hogy együtt vagyunk, aztán jön az elkerülhetetlen ovi, a munka ... és oda a sok sok együttlét. És akkor érti meg az ember, hogy ez a pár év milyen sokat jelent ... nekünk!


süti beállítások módosítása