Bakító

Olyan jó volt nálunk a  karácsony! Együtt a család, csomó pihenés, jó mondjuk sok sütés főzés, de akkor is! 
És Mercsikém gyönyörű Kismama!

Nno és eljott az advent első vasárnapja. Ha utánaolvasnék az egy évvel ezelőtti eseményeknek, de még a két évvel ezelőttieknek is biztos vagyok benne hogy megtalálnám benne a Holiday-t. Annyira jó film!!!!
Minden évben egyszer - ilyenkor megnézem. Alap. Jack Black és Kate Winslet....Júj de jók!
Jóccakát!

 

Á verem a fejem a falba.
Általában már szoktam aludni egy-egy dologra amit kitalálok mielőtt úgy igazán hozzáfogok, de ez most elmaradt és milyen fintora a sorsnak hogy ennyin múlt az egész! Mondom miről beszélek.

A szerdai ovi hazajövetelről. Akkor úgy gondolkodtam, hogy Marcinak velem van "de csak idézőjelben: Baja", a velem való programokat unta meg, és jót tenne neki a változatosság, spec. egy budapesti kiruccanás. Őszintén, nem tudnám megmondani hogy mennyi volt ebben a megoldani vágyás és mennyi a menekülés, de én mostmár teljesen úgy érzem hogy gyáván megfutamodtam a probléma elől és ennek most keményen iszom a levét! 
Ugyanis megszerveztem hogy Marci vasárnaptól jövő péntekig pesten legyen mamival és apával. És akkor volt még két nap a hétből az oviban. Csütörtökön nem is mertem érte menni, anyát küldtem, ő hozta el. Pénteken viszont én mentem. Már előtte nap rajzoltam anya kártyát és mama kártyát, hogy a napirend végére kirakják, és akkor képben lesz Marci hogy majd jövök érte.

Félve...nagyon félve mentem be az ajtón hogy Marci vajon milyen műsort fog előadni ha meglát, hát a legnagyobb csodálkozásomra (és csodálatomra) rámnézett, odafutott hozzám mosolyogva mondván hogy "Megjött anya!" Ovónéni mondta hogy nemrég odament a napirendhez, levette az anya kártyát és mondja hogy mindjárt jön értem anya. Én meg jöttem is. Édes drága! szóval nem is azzal volt a gond amit gondoltam, de azért jó lecke volt - és amiket kitaláltam a napokat változatossá tenni azt így is meg akarom csinálni - hanem a megértéssel. Mostmár vissza is vezettem a dolgokat, hogy aznap amikor így hisztizett például még sok ovónéni volt az oviba és a csoportszobában legalább hatan mert ugye értekezlet volt. Nem csak a délutános ovónéni volt ott hanem sokan. Sok gyerek is volt még, ez se passzolt neki össze mert mindig csak páran szoktak rajta kívül lenni ilyenkor. És persze ott volt az imádott autómosó játék. Ki a franc akarna hazajönni ilyen körülmények között? Nem értette miért akarom elvinni a "nap közepén"? Amikor a legnagyobb a buli a csoportban.

Én meg elvitettem pestre. Vissza akartam csinálni. Bepánikoltam hogy nem lesz velem. Apa meg ki tudja miket csinál majd vele. Úgy éreztem velem van biztonságban, kicsit tényleg bepánikoltam úgy érzem. De valahol meg viselnem kell a tetteim következményét, és mindig a tényekkel nyugtatom magam. Hogy az apjával van a nagyanyjával, és ők is szeretik, és nem lesz semmi baja. A képeket elvitték, érteni fogja mi van.
Szóval lekattanok a témáról, és végülis lehet hogy csütörtökön vissza is fogja hozni őt Rozika. én biztos azon leszek.

Nem szabad elhirtelenkedni a dolgot, és már nem is szoktam, tudatosan figyelmeztetem mindig erre magamat hogy gondolkodjak, nagyon gondolkodjak mielőtt egy döntést meghozok,hát most nem sikerült. Végülis a következménynek hátha Marci is örül, téliszünetelhet egyet budapesten ahol szeret is lenni, meg vannak is programok. Anya meg tanult ebből és nem is keveset.
Mindig egyre jobban megismerem Marcit, a különleges gondolkodásmódját és ez nagyon nagy megismerés volt ez a mostani. Ebből azért sokmindent megértettem, persze a milliomod része ez annak amit meg KELL érteni, ami az ő észjárása mert annyira különleges és annyira más mint a miénk. Olyan csodálatos ez és büszke vagyok rá hogy az anyukája lehetek mert egy teljesen más gondolkodásmódot kell hogy megértsek az és az életemmé tegyek és nagyon akarom ezt. Ez sokkal nehezebb és izgalmasabb mint mondjuk egy új nyelvet megtanulni, mert ott megtanulom a szabályokat a szavakat a nyelvtant bemagolok csomó mindent és menni fog, megértenek, megértem. De itt a saját kreativitásomra van szükség és a kitartásra, a mély gondolkodásra hogy megértsem a miérteket és magamévá tudjam tenni azt a "rendszert", amit ő érez, ami neki teljesen egyértelmű és amit csak az ért aki nagyon figyel. És még én sem figyeltem eléggé, úgy érzem nagyon keveset tudok de felveszem a hullámhosszát ha addig élek is!

Nagyon szeretlek kicsi Bakító!
 

Egy kispasi lakik itt. Eszik, alszik, öltözik, oviba jár, és fogmosás után ha nem is vagyok vele, nem dobálja szét a fogkefét.
Szépen lerakja a kád szélére, miután öblített.
Otthagytam fogat mosni a fürdőben, tök jól meg is mosta és öblített. És csak most vettem észre hogy a fogkefét se dobta le valahova a földre, vagy a mosdóba, hanem gyönyörűen lerakta a kád szélére. Odaegyensúlyozta.

Annyira imádom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Ez a nap is csak úgy indult mint a többi, és egyébként úgy is végződött, Marci itt danolászik a másik szobába, várja hogy elaludjon.

Viszont mostanában nagy geg az oviból hazajövés. Már kb két hete kifejlesztette Marci azt a műsort, hogy amikor megyek érte és megát mutogat felém, és kiabál hogy "Menjél Eeeel!"
És eddig még sikerült is megoldani kb két perc sírással úgy hogy ilyenkor elköszöntem, elmentem és rövid időn belül szaladt utánam hogy nemenjé el!

Egész mostanáig, hogy a Vuk csoportban van az a /megáltalkodott/ autómosós játék, ami a legeslegkedvence lett, és nem tudom emiatt vagy más miatt már egyáltalán nem akart ma hazajönni velem. Csak mondta kiabálta nekem hogy "Menjé el, Menjél már el édesanya!" Menjél innen! Már bementem oda mellé, mondtam neki letérdeltem, hogy gyere mondok neked valamit, hogy próbáljon már rám figyelni, de semmi! Elkezdett rugdosni felém. Épphogy nem talált el. Már vagy fél órája ott voltam, és az ovónénivel könyörögtünk próbáltunk bevetni mindenféle gumicukrokat, otthoni játékot, cumisüveget, semmi nem kellett csak egyre dühösebb lett.

Akkor felkaptam és elvittem. Siklott ki a kezemből, megsemmisülve mentem végig az ovin. Az ovónénik mind ott, mivel értekezletük volt nemsokára, egyébként pedig kb 20 szülő a gyerekével karate edzésre várt akik néztek rám elnézően. Így mentünk a katica csoport öltözőig ahol még mindig szülők pedig már a sírás szélén álltam én is. Marci is sír, most azért hogy ne menjek el! Mondom nem megyek el! Nem is értem hogy mit mond. Mi ez az egész? Ki hova megy?
Az egyik kis csoporttársa aki mindig olyan érdeklődő, kérdi hogy miért sír Marci? Mondtam mert itt akar maradni. És olyan szép hangon kezdett el beszélni Marcihoz mint valami kis anyukája hogy "De Marci azt akarod hogy rádzárják az ovit? Akkor nem tudsz a saját ágyadban aludni!" Olyan okosan beszélt, és rossz volt hogy Marci soha nem mond ilyeneket! Hát persze hogynem.

Na elmentek, akkor jól kirobbant belőlem. A sírás mint állat. Marci szerencsére ezzel sose foglalkozik. Ovónénik be, látják hogy sírok, miért sírok? Mondom miért. Nagyon vígasztaltak, szegények jól meg voltak ijedve, gondolom anyukák nem nagyon szoktak sírni az oviba, csak én vagyok ilyennagy szamár. Mindig is így éreztem magam, nem úgy mint egy igazi anyuka.
Olyan tök más mindenki, csak én vagyok olyan mint egy gyerek. annyira idegesít!

Mondják hogy nem nekem szól és ne vegyem magamra, ez egy ilyen korszaka, amit persze én is tudok hogy nem nekem szól, csak ez a tehetetlenség ami zavar, és hogy nem tudom lecsillapítani, megnyugtatni a saját gyerekemet. Hogy nem tudom ezt a szokást elfeledtetni vele. Nem tudom leszoktatni róla, csak egyre erősebben csinálja. Ezek az időszakai...jönnek, mennek, és nem is tudom miért, és hogy mitől múlik el?
 

Már nagyon vártuk ezt a hétvégét. Pénteken - most először autóval mentünk oviba és dolgozni, ugyanis munka és ovi után indíts kifele a tanyára és nincs vesztegetnivaló időnk.
Anya ott a vaksötétben, mert félötkor már csuma sötét van, várt minket a nagykapu előtt. Nem semmi! Nevettünk, mondtam szállj be elviszlek! És elvittem be a házig.
Marci szaladt hozzá, meg be a jól befűtött tanyába ahol vacsora várt minket.

Kellemesen elbeszélgettünk, és olyan nyolcóratájt dőltünk is el mint aki egész nap kukoricát kapált.

Másnap ötkor randi az anya szobájába, én azért mert rámjött a köhögés mint állat, anya meg már egy fél könyvet kiolvasott, de már meg se lepődök. És végre kávé.
Már alig vártam hogy meghalljam a csoszogást, matatást a másik szobából, és olyan negyed nyolc körül jött is a kotorászás, nyílt az ajtó, Marci lépett be rajta hunyorogva épp akkor kelt fel. Lekapcsoltuk a villanyt, csak kintről jött be a reggeli fény, de egy drakula filmet le lehetett volna forgatni olyan borús idő volt, szóval igencsak homály volt, de megadta a reggel hangulatát. Marci befeküdt közénk, mondta hogy nem anyához hanem mamához, és anya menjen el. Ilyenkor csak mama számít, én szolga vagyok, hát mentem is tejet melegíteni neki. Két butykossal megivott, aztán kezdődött a mesélés, ami Marcinak a beszélgetés de ő nem beszél csak anya. Illetve mama.

Aztán hamar elkezdte dagasztani a kenyírt, merthogy ma mákos gubát fogunk csinálni házi guba tésztából. Meg is lett igaz hogy olyan kemény lett hogy embert lehetett volna ölni vele, de ízre jó volt. És a tej pedig megpuhította. Jó kis tej!

És akkor felkerekedtünk a mai egyetlen programunkat a csipkebogyószedést céloztuk meg. Igaz Marcinak nem nagyon jött be a dolog, Menjünk kirándulni, anya vegyél fel, ne szedjél csipkebogyót, menjünk a tóhoz, de mentőövként mama talált egy szitakötőt, és onnan Marcit észre se lehetett venni, csak a szitakötőhöz dumált. Kicsit félt tőle mert megfogni nem merte, de folyamatosan beszélgetett vele, meg végülis mi is. Már úgy volt hogy hazavisszük és a kemence mellett megszárítjuk a szárnyát, de aztán maradt.

 

Jól összesároztuk magunkat és indultunk haza.

Hú nagyon kellemes volt a meleg konyhába belépni, a nyirkos cidris nyálkás időből, mondtuk is hogy így esik legjobban a meleg! Persze Marci még egy kicsit behasalt a homokozóba ami tök vizes volt, de rá se rántott, én pedig csak reméltem hogy az orkán sígatya melegíti annyira, meg ne fázzon. De sose fázik meg, annyira tudja mikor mi a jó neki jobban mint én.

És innen már csak hétvégi idill volt. Francia szakácskönyvből vadas főzés, illetve csoki mousse. Folytassam? Még valaki azt hiszi hogy mi folyamatosan csak eszünk pedig nem is. De beszéltük is hogy mindig ősszel meg télen szoktunk gasztrobloggerkedni, mert ilyenkor van idő és kedv a főzéshez. Jól is esett, nagyon kikapcsolt volt miért kikapcsolni...maradjunk ennyiben.

Este felállítottam a rekordomat, Marcival együtt negyed nyolckor mentünk aludni, és láss csodát...el is aludtam. Lehet hogy hamarabb mint Ő. Na jó nem, mert ő hamarabb kezdett el egyenletesen szuszogni. Jó volt újra vele aludni egyébként mert ugye mostnában már külön szobában alszunk, és itt a tanyán pedig együtt, mint a régi szép tanyasi időkben. Klassz volt. Csak kár hogy éjjel meg a bordámat rúgdosta több alkalommal.

Másnap már napsütésre ébredtünk. Délelőtt megnéztük a Dórát, meg a Go Diégót, és lassan felkerekedtünk a másik otthonunkba. Nagy vállalást tettünk, először a játékboltban bandáztunk, végigpróbálgattuk a játékok háromnegyedét, egyébként tök jó hogy a felnőttek is találnak minden sorban valami érdekeset, pl volt egy olyan mini sorozat, hogy minden nagyon miniatűrben volt megcsinálva hogy pl egy telefonban be volt rendezve egy ház, és pici egerek lakták, rózsaszín, meg ilyen színek, annyira tetszett legszívesebben megvettem volna! De végül mégis Marcinak vettünk egy iskolabuszt!
 

Egyébként pedig néztem hogy a gyerekek magasságában vannak a drága játékok, a felnőttekében pedig az olcsó játékok. Mekkora ötlet!

No de nem időztünk ott sokáig talán csak egy-két óráig, mert anyának meg fúrót kellett  venni, hogy végre ne függjünk link ezermester pasiktól akik csak azért vannak lépéselőnyben mert fúrójuk van.
Bementünk az ilyesmiket forgalmazó boltba, konzultáltam egy fapofa eladó sráccal aki "FÚRÓKALAPÁCS"-ot akarta hogy vegyek mert azzal lehet igazán fúrni de ahogy megemeltem vissza is csuklott a kezem mert csak a fúró kb 15 kg volt. Mondta hogy vehetek ütvefúrót is de kb 5 lyukat tudok csak fúrni vele utána ne legyek meglepve ha bekrepál. Ínnye mondom! De aztán csak túlzásnak éreztem a fúrókalapács erejét. Csini ütvefúrót vettem nagyon vadul bekűdtem vele a 4 db csavart, szóval elvileg még egyet be tudok fúrni vele de azt nagyon meggonolom hova :)
A fotót Marci csinálta, az ő engedélyével töltöttem fel.
Felfúrtam a karnist, aztán úgy belejöttem hogy még képeket is raktam fel, merthogy vettem szeget, és kalapácsot is. Ja bocs és a legfontosabb: Colostokot is!!!

Marcival este főztünk kuszkuszt, kétszer is, annyira ízlett neki hogy második adagot is kellett csinálni, én pedig pesto-val ettem ami vadi-új ötlet, és meg kell mondjam, tömény élvezet. De milyen legyen ha pesto is van benne? Aki esetleg hitetlenkedne, csináljon házi készítésű pestot saját maga lereszelt parmezánnal, mozsárban tört bazsalikom és fenyőmaggal fokhagymával olívával. Jaj most is beleremegek ha rágondolok!

Ezen az őszön megszoktam, hogy így alakulnak a reggeleim hajnalok hajnalán:

Vicces mert mostanában anyával versenyezünk azon, hogy ki kel fel hamarabb, és ki lesz narancssárga a gmailen addigra amíg a másik bekapcsolja magát. Persze ez nem egy igazi verseny, csak jókat szoktunk nevetni rajta és szivatjuk a másikat vele.

Egyébként meg lefőzöm a kávémat, meghabosítom a tejemet, ez egyébként a Jókai hozzátartozója, mert se pesten se a tanyán nem volt ilyenem, és most meg csak ezzel a habos tejjel iszom a kávémat, és imádom!!!

És akkor indulhat a nap.

Szeretek itt felkelni egyébként! Egyre szépül és otthonosodik a lakás, és még annyi de annyi ötletem van! Csak most kiürült a pínztárca, de lesz az majd! Jövőre folytatom a csinosítgatást.

Jaaj egyébként leszek szabin november utolsó hetében ami átmegy decemberre, és ma az pattant ki az agyamból, hogy megcsinálom a hetes tisztítókúrát. Csak ne múljon már el ősz colon hidroterápia nélkül! Na jó nem ez a lényeg, de tényleg hiányozna ez az idei megtisztulás. Kicsit úgy érzem újra kell indítanom magamban az egészséges életmódot is, mert most lekerült róla a hangsúly. És nem szeretem mikor lekerül. Mi mindig olyan jókat jó minőséget szoktunk enni, most meg ovis kaja, és bankos kaja.

Nem is rendeltem jövő hétre. Marcira mondjuk nincs ráhatásom de egy az hogy ott nem sokat eszik, kettő meg hogy legalább itthon full egészségeset kell adnom neki. No ez most nekem a cél. És a tisztítókúra? Ízlelgetem. Addig még van 1 hét. Szerintem nem hagyom ki!
 

"- Ezeket a vizipókos könyveket haza kell vinni! - mondja Marci

- Hova haza?

- Tanyára."

Édes drága neki a tanya az otthon még mindig!

:)

Ma is vagy húsz fok volt. Rövidujjús idő. Mindig meglep mikor kimegyünk a lépcsőházból, és annyira tavaszias a levegő hőmérséklete, illata meg minden. Csak a lehullott levelek miatt érzik az ősz, egyébként totál érzéki csalódás.

Anya ma mondta, hogy nagyon kemény az utóbbi 100 év leghidegebb, leghosszab tele lesz. Rengeteg hó lesz, szóval olyan igazi télies tél lesz. Hozhatjuk el a szánkót a kazánházból, ha már tavaly olyan jót vettünk, végre használhatjuk eleget. A gázszámlának annyira nem örülök, de valamit valamiért! Remélem jó sokat fogunk hógolyózni meg angyalkát csinálni, meg fürödni a hóban.

Egyébként ezen a hétvégén kivételesen nem mi mentünk a tanyára, hanem a tanya azaz anya jött hozzánk. Kávéztunk, teáztunk, meséltünk játszottunk, meg kicsit takarítgattam. Nagyon jó volt hogy itt volt anya! Aztán mentünk a tescóba, szegény anyával megszegettem minden szabályt, mert a robogóval vitte végig Marcit. Nagyon élvezte természetesen, emlékszem én is mennyire imádtam mikor Tatika vitt engem az ő motorján. Jáááj de jó volt, és most Marcinak is!

Egyébként meg mikor hazajöttünk Ratatouille-t csináltam, és miközben Marci aludt, a Szex és New Yorko közben meg is ettem egy nagy tányírral. És körítésnek azt a kenyeret amit mi sütöttünk tegnap Marcival. Az is nagyon jól sikerült. Olyan jó ez a kenyírsütő, mert beraktam a hozzávalókat, elmentünk biciklizni - mellesleg az Aut-Pontban voltunk játékért, meg kicsit beszélgetni, és mire hazajöttünk már ott volt a szép barnárasült langyos cipó.
Ó mennyire jó életünk van!

Tescóban vettünk egy gyönyörű rózsát!!!

 

Aztán még sütöttünk is amerikai csokis kekszet meg vacsorára lazacot. Olyan jó volt újra konyhatündérkedni egy kicsit mert már idejét se tudom mikor csináltam utoljára ilyen szinten legalábbis ami nem gyors és egyszerű kaja. Marci is jó sok lazacot evett, és a keksszel meg koccintottunk.

Igyó egyé buli van!

Ő találta ki.
 

Kicsikét meg vagyok nyugodva az ovival. Amióta azt a negatív felhang bejegyzést írtam, valahogy úgy hozta a sors, hogy már másnap produkáltak ovónénik (Murphy), Mesélték hogy Marci milyen jól ismeri már a kártyákat, meg úgy egyáltalán láttam hogy foglalkoznak azért vele.

Ki tudja hogy ez annak köszönhető-e hogy én felraktam a napirendet, vagy nem. Lényegtelen, és totál lehet hogy eddig is foglalkoztak a Marci fejlesztésével, csak én nem tudtam róla, de akarok tudni róla.

A héten csütörtökön volt az Aut-Pont-ból két lány az oviban, szinte egész nap ott voltak mert háromkor mentek el, csodálkoztam is. És megvizslatták a csoportszobát, hogy mi hol van kirakva, a hívókártyák, a napirend meg ilyenek, és Marcit is figyelték egész nap.
Az ovónéniknek két baja van Marcival, hogy nem mindig alszik el, és hogy nem mindig eszi meg az ebédet, de olyankor hozzá se nyúl. Vannak ételek amik nem szimpatikusak neki. Jó ez mondjuk így van és nem foglalkoztam eddig vele.

De most szépen evett, és el is aludt állítólag.

Jó fej ;) huncut ugye?

Mostanában sokat szerepeltetik őket. Ez abból áll, hogy körben ülnek abban a művészet sarokban ahol a verseket dalokat tanulják, és aki akar kiállhat a többiek elé és előadhat valamit. És képzeljétek Marci is mindig kiáll, és énekel is meg verset is mond. Na jó nem egyszerre, de múltkor pl a kiskacsa fürdik-et énekelte, az előtt pedig mondókázott. Ja és ezt mikrofonba kell tenni.

Olyan édesek lehetnek! A kis mikrofonjával te!
Ezt nem anyádtól örökölted kicsi Bakító!
(mint ahogy a rúdtáncolást sem)

 

Amúgy Marci dróton rángat.

Most kitalálta, hogy majd nem fog elaludni hanem addig mesél, meg énekel, olvasgat a sötétben, meg dobol az ágyon, amíg anya át nem megy, és "Bújjunk össze anya!" és már horkol is.

És anya harmadik napja átmegy a kis Puzzle-jához, és bújik vele össze mert annyira jó ez!

Pedig annyira nem jó szoktatás ez, hiszen már nagyon szépen egyedül aludt el - végre! Na most megint off, és lehet elölről szoktatni.

Holnap este jön Zsarnó, pénteken meg ha minden igaz apa altatja el, hát méginkább nem vagyok nyugodt. Jaaj pedig annyira imádok vele elaludni!

 

Reggeliztem:
Szombat van, itthon vagyok nagytakarítok, meg magamat is rendbeteszem gyantázás körmözés, ilyesmi. Cipőt cipészhez, el kéne menni nézni Marci szobájába egy fain csillárt, meg ami még eszembejut intéznivaló.
Nem is ez a lényeg, ez csak a körítés, hogy miért reggelizek ilyen jót. Hát mert csendes magányomban megkívántam a egésséget és kűdtem egy avokádós, mini-mozarellás rucola salátát eredeti milánói parmezánforgáccsal.

 

Jó fej vagyok mi? Remélem csorog a nyálatok! Vagy inkább egy zsíros hurkakóbászt kellett volna belinkelnem ide?

Azt sajnáltam csak, hogy még 12 előtt van, és társadalmilag elítélhető ilyenkor egy gyönyörű pohár enyhén gyöngyöző könnyű rozéval leöblíteni ezt a fínom zöldet, pedig ugye hogy kívánja a meleg színeket a sali?

Maradtam a kávénál csősztök!

de nem nagyon. Reggelente köhög ő is egyébként énis, de aztán elmúlik. Adok neki kincset, aminek álcázzuk a vitamint és holnap jön az igazi kincs a csipkebogyó amit anya szedett A kertben és áztatjuk.

Ettől várom a megváltást, doktornénihez nem megyünk. Én nem tudom, valahogy úgy érzem nem tudna újat mondani.

Ma kicsit ideges voltam az oviban mert igaz hogy nem találkoztam az ovónénikkel de már megint nem volt kirakva semmi kártya azok közül amit vittem, ami arra enged következtetni hogy nem csinálják a kártyás módszert. De miért nem csinálják? Nem hiszem el hogy nincs egy percük amíg a napirendből leveszi Marci azt az egy kártyát amit éppen megcsináltak. Már csak az elv miatt érdekel! Van egy autista a csoportban. Mégis milyen foglalkozást várjak tőlük, ha ennyit nem tudnak megtenni érte? Nem tudom mennyire fontos ez, és hogy mit számít ez a négy év amit itt fog tölteni. Persze az ember úgy gondolja hogy fontos. Mert többet van az oviban mint velem. Akkor hogyne lenne fontos?? És ha ennyit nem tesz meg az ovónő akkor mi az amit megtesz? A semmit. kb.

És én ezt nem tudom annyiban hagyni. De nem tudom hogy kezdjek hozzá. Ma megismerkedtem egy lánnyal aki már a bóbita csoportban van és ezelőtt Marcinál volt a katicában és gondoltam megkérdezem őt mi a véleménye a katicás ovónénikről mennyire érdeklődőek vagy elhivatottak ? Mert úgy gondolom ez kell hozzá hogy jó kezekben legyen.

De végül elkerültük egymást.

Vannak a másik kiscsoport ovónői akik tök fiatalok szimpatikusak, a miénkek idősebbek és únszimpatikusak, gondolok arra hogy még csak két hó telt el át lehetne menni, kérdés hogy mennyire sínyli meg a gyerek? Nagy kérdés. Nem Katicásnak hanem bóbitásnak lenni? Mikor a gyerekek olyan édesek itt.És mi van ha a másik csoportban csupa gonosz gyerek van?

HIába aranyosak az ovónénikha a gyerekekhülyék.

sok ha, és sok kérdés hogy mit csináljak? És persze ilyenkor a másikcsoport szimpibb, aztán majd ha odajár akkor ott is szemetek lesznek az ovónénik. Mindenesetre ma átrendeztem a csoportszobát, legalábbis felraktam a napirendet, nem igaz hogy erre nincs idő!Annyira kiakadok!

Számon fogok kérni, megkérdezem mégis mit foglalkoznak Marcival? Mert ez érdekel. Foglalkozzanak vele! Szeressék! Ezt az egyet akarom! De most úgy érzem nem foglalkoznak vele.

Remélemhogy egyáltalán nincs igazam!

Mostmár minden este kéri Marci, hogy az esti lefekvésnél az Anna Peti Gergő, meg a Vizipók után mondjam el a "verset" ami az Én Istenem Jó Istenem c. ima.

És ma mikor mondtam, olyan közel bújtam hozzá, a mellkasára feküdtem, és magához húzott, és mondta magátók hogy 'Nagyon szeretlek anya! Nagyon szeretlek!

Persze csurig könnyeztem magam!

Ezek a nagy pillanatok!

Húh!

Nem fogjátok elhinni mi történt!

Ma apa nálunk volt, mert KisMarcit ő hozta haza oviból, és ő is vitte el. Már egyébként is le akartam vágni a haját, mondtam Marcinak hogy vegyük elő a hajnyírót. Már szaladtunk is a komódhoz, elővettük és ő akarta hozni. Tatának elkezdtük nyírni a haját, Marci nyírta le a feléig. Aztán leült, és mondja, hogy az övét is vágjuk le.

Mondom micsoda? Vágjuk le a hajadat? Mondja vágjuk le a hajamat. De közben éreztem hogy fél, tökre eszembejutott hogy a legnagyobb imádatok mögött néha a legnagyobb félelmek rejtőznek. Mintha le akarta volna győzni önmagát. Közbe míg apának vágtam a haját, még megkérdeztem egyszer kétszer hogy tényleg ezt akarja-e, de mindahányszor igent mondott.

Aztán apa kész lett ő meg beült a fodrász székbe. Édes drágámnak elkezdtem nyírni a haját és ügyesen tűrte. Még soha nem volt ilyen! Éreztem azért rajta hogy nem valami komfortos ezzel a helyzettel de akkora önuralmat tanusított, hogy gyönyörűen levágtam a hajacskáját.

Aztán felmagasztaltam az égig, kérdeztem milyen ajándékot szeretne? Mondta, hogy egy Verdás ajándékot szeretne.

Nem semmi!

Mostanában nem nagyon alszik el az oviban, és este megbeszéltem vele, hogy ha holnap alszik délután, akkor holnap két mesét fogok neki olvasni. Kíváncsi vagyok mennyire fog hatni, mert valahogy úgy érzem egyre okosabb és egyre több mindent meg tudok vele értetni.

Gyerekek amióta elköltöztünk millió dolog történt, megszokódott, beindult, megváltozott, nem is probálom meg összeszedni magamat és hosszas felsorolásba kezdeni.

Ami miatt elterveztem hogy írok, az az hogy olyan jó hétvégénk volt! Marci kiment anyával a tanyára pénteken, mert nekem továbbképzésem volt péntek szombat az Aut-Pont-ban. Viszont péntek este még kitaláltuk hogy kimegyek biciklivel a tanyára. Hát így is lett, hétkor felpattantam a bicóra, előtte csavarhúzóval felszereltem a világításokat előre hátra, megtöltöttem egy flakon tejet az automatánál, és nagy egyensúlyozva elindultam jól beöltözve hogy már a tűzoltóságnál csorgott rólam a víz. De olyan hideg volt! Csak nehéz tekerni ezt a bringát.

A lámpának nem sok hozzáadott értéke volt hacsak az nem hogy így ki voltam világítva, ja bocs és szereztem egy sárga mellényt is ahogy az szabályos lakott területen kívül. Így kacskaringóztam a 44-es úton ameddig le nem kellett végre fordulni.

Ott mégnagyobb akrobata mutatványok következtek, ugyanis egy 10 cm széles járdán kellett egyensúlyozni, mert ki tudja mi volt azon kívül. Ezt még láttam a holdfénybe merre vezet, amúgy meg minden csak sötétség esetleg víztócsák csillogása.
Nem szerettem volna egy hatalmas sárban kifarolni és elhasalni.

Sikerült elég óvatosan hazaérni és még Gyuri is előzékeny volt mert be voltak zárva a kutyák. Na megérkeztem, megkóstoltuk az új bodzapálinkát ami nagyon egzotikus volt, szinte édes aromás, szuperjó! Befeküdtem Marci mellé és aludtam.

Nem tudom miért akartam annyira kijönni, mert reggel nyolckor már indulnom kellett vissza, de most valahogy annyira egyek vagyunk Marcival, hogy ki akartam menni hozzá együtt aludni vele. Szerencsére háromkor felkelt és nagyon édesen bújt hozzám. Így akkor együtt voltunk. Reggel nagyon faszául megkávéztunk anyával de vágytam már erre a fajta kávéra! Gyönyörü reggel volt. Sütött a nap!

Meg ma is sütött! A tanfolyamra menet nevettem magamon mert fél kézzel a bringa kormányát markolva nem tudtam kinyitni a papírzsebkendőt, már akkor majd eltanyáltam ahogy ezt ráztam kifele, aztán meg tiszta takony lett a kesztyűm, meg a zsebem tőle. De anyával is jót nevettünk ezen. Én meg az úton csak sikítoztam hogy jaj! Jaj! mert elvesztettem az egyensúlyomat.

Autot is néztem és meg is tetszett egy. Örülök hogy nem vettem meg az Opelt, mert itt sokkal jobb lehetőségek vannak ebben a kereskedésben!

No anya sokat mesélt hog ymiket csinált Marci. Felült Gyurinál a ló hátára, felmászott a körtefára, vetett spenótot meg dugdosott hagymát. Tudta hogy egyenesen kell vetni és nem görbén! Rengeteg palacsintát sütöttek meg csípős pörköltet evett de annyira ízlett neki hogy így is ette, miközben csorogtak a könnyei.Mama rengeteg mesét mondott neki Vizipókosat, az új Anna Peti Gergőt amit mamitól kapott, meg improvizált John Deere traktorosat.
Gyönyörűen eljátszott meg segédkezett a kertészkedésnél. Kértem is hogy nekem csináljanak kertészkedés kártyát az Aut-Pont-ban. Tök jók lesznek, és már használjuk is. Szerintem az oviba meg is lesznek lepődve, hogy Marci már minden kártyát ismerni fog.

Ez egyébként egy olyan kommunikációt segítő arra rávezető, és azt helyettesítő kártyacsomag amit autisták használnak a komm. előmozdítására, meg kinek milyen problémája van, Marcinak szerencsére olyan sok nincs ezen kívül, de napirendi programokat tervezünk meg és egy nap tevékenységei le vannak fényképezve és laminálva, és egymás alá vannak kiragasztva és amelyikkel végzett, azt leveszi. Az oviban is. És így például fogja tudni  mikor kell aludni, mikor lesz mese, mikor jön érte anya. Hát én nem gondolom hogy Marci nem érzi magát biztonságban ha nincs ilyen programja, de azért használni fogjuk mert vannak benne jó dolgok.

A másik fajta kártyák pedig olyanok hogy pl mit kér? Ebből most megtudtam hogy két cukor közül melyik ízlik neki jobban. Egyik kártya egyik cukor másik kártrya másik. Mindkettőt kiválasztotta, persze egyszerre egyet. Arra megkapta a cukrot, és aztán mindig csak az egyiket kérte. Tök jó! És elsőre értette a feladatot! Állítólag első évben 80% kép 20% beszéd második évben fordítva. De sztem Marcinál ez sokkal gyorsabb lesz mert ő már most is annyria sokat beszél! 

Azért biztos sokmindenre fogunk választ kapni! És érdekes ez a feladat, Marcinak is tetszik! Most úgyis nagyon profi a képekben! 

Olyan édes, most mellettem fekszik és nézi a Verdák-at.  A héten vettem neki meg a filmet, mert már mindene volt, kisautója pizsamája pulcsija...stb, és még nem is látta magát a filmet. Na elsőre nem jött be neki, de most lecövekelve nézi. Nagyon tündéri!

Ma is nagyon klassz napunk van Marcival. Ezazelső blogbejegyzés amit ezen a laptopon írok. Nagyon tetszik!

szóval már este van, és Marci mint a kisangyal elaludt. Nem is tudom talán két hete lakunk itt, és Marci annyira jól beleszokott az itteni környezetbe és szokásokba, talán még jobb így neki hogy van mindennapos betartható napirend.  Az alvással legalábbis nagyon beletaláltam.

Ugyanis már pár napja az van, hogy mondja jöhet a tej! Pedig tudja hgoy akkor menni kell már aludni, de nagyon szeret az új Ikeás ágyban aludni, és ilyenkor mesét olvasok minden egyes alkalommal és  azt is nagyon szereti. Elmondok egy mesét. Aztán már szinte küld a másik szobába, hogy anya is megy aludni, ad egy jóéjtpuszit, és mondjuk egymásnak hogy holnap találkozunik! Jó éjszakát!

És már kapcsolom is le a villanyt.

Akár fél óráig is elvan egyébként ott egymaga. Meditálgat…ilyesmi.

Csodálatos Gyerek

Ezt a képet ma reggel kaptam a következő fülszöveggel:

Mergitkém, ha a Szívek szállodájában lennénk, Kirk csinálna egy "Marci óvodába megy" pólót:o)
én csak a következő képet örökítettem meg ez alkalomból...:o))
 

És igen. Ez már így lesz a következő pár tíz évben, hogy Marci ovoda, iskolakezdése egy napra fog esni a Sidi és Mercsi házassági évfordulójával. Jaj nagy nap ez a mai!

Mercsi, Sidi, sok boldogságot kívánok nektek az örök példa mindannyiunknak, és a megnyugvás, hogy van még tökéletes párkapcsolat és házasság ami az évek során csak egyre erősebbé válik.
Csak így tovább!

Marcikám egyemmeg ma ment először oviba. Bementünk nyitva volt a nagy ajtaja az ovinak, mintha hívogatta volna a kezdő óvodásokat hogy jöjjenek az oviba!

Gondolkodtam hogy írjak-e erről a keserédes reggelről, de olyan szép volt hogy végülis úgy döntöttem - írok.

Érdekes hogy a megváltozott minden c. bejegyzés után megint egy változásról írok. Ugyanis anyával egyeztetve, beköltözünk a tanyáról a városba. Igen. És ma reggel amikor dolgozni indultam, ma pont egyedül, és miközben gyönyörködtem a vidékben a kukoricatáblában és a mindig friss napos reggelben a tegnap esti eső után, eszembejutott hogy a ma reggeli az utolsó reggel amikor ezzel az autóval és innen a tanyáról jövök dolgozni. Húh - gondoltam magamba, erre rá se készültem, csak úgy jött még jó hogy eszembejutott és hogy jól az emlékezetembe véstem ezt a reggelt.

Sokszor méláztam el a reggeli utunk alatt, olyan kedves nekem az a táj az a környék, ahogy pont jó távolságban van a várostól, kellemesen elszigetelt de mégsem túlzottan megközelíthetetlen, olyan mint egy kis sziget közel a parthoz. Ahogy befordulok a bekötő útra a kétoldalt magasodó kukoricatábla mindig azt a nyugalom érzetet keltette, a hazatérést magát a finomságot. Nekem a tökéletességet.

Pont most meséltem e Pistinek azt a hazautamat amikor a Robbie Williams számokat hallgatva egyik vasárnap napsütésben mentem haza a reggeli piacos körút után és olyan hibátlannak éreztem mindent magam körül. Mindent megnéztem, felnéztem a fejem fölé, éreztem a langyos szellőt mert fújta a hajamat. Szólt ez a szám...kiraktam a karomat az ablakon az ég felé emeltem a tenyeremet és éreztem ahogy átjár az energia, ahogy eggyé válok ezzel a csodálatos környezettel. Szinte egy volt a hőmérsékletünk is.

Annyira éreztem magamon keresztül azt az áramló energiát, hogy meg is lepődtem. Hátrahajtottam a fejemet és nevettem csak nevettem annyira jól éreztem magamat.

Szeretem azt a hazavezető utat!

.....amióta elmentem dolgozni. Olvasom az Andika blogját és azt veszem észre hogy mennyi minden történik vele és a gyerekekkel, mennyit tud írni kifogyhatatlan sztorikat én meg semmit. Na jó ez nem igaz, de hol vannak már azok az idők amikor mi annyit voltunk együtt? És én is mindent tudtam amit csinált Marci és az összes sztorinkban a másik volt a főszereplő?

Ennek minden esetben így kell lennie, mindenki ezt csinálja ezzel vígasztalom magam mert a gyerekek előbb vagy utóbb elmennek oviba és az anyukák meg ronda munkahelyre ami persze nem ronda, nem rossz, de mégis olyan gonosz dolog ez hogy nekünk mostmár külön helyekre kell járnunk és legalább egy üvegfalon keresztül nézhetném hogy épp mit csinál aminek csak az egyik oldaláról lehet átlátni hogy én ne zavarjam, hanem játsszon játsszon énekeljen táncoljon mondókázzon szaladgáljon körbe-körbe de legalább pár mozzanat így az enyém lehetne a délelőttjéből. Vagy a délutánjából. Milyen jó lenne látni hogy mennyire ügyesen megy ebéd után a helyére a szivacsra mert ő ott alszik nem a kiságyon. Meg azt is ahogy leül ebédelni. Vajon hogy eszik ott az oviban? És mennyit? Ki mellett ül? És mindig egyvalaki mellé ül, van helye? Vagy ahova esik? És mennyit szokott beszélni mit csinál egész nap?

Ott is úgy leizzad mint itt? Most biztos. Istenem bárcsak láthatnám és ennyit együtt lehetnénk! Biztos minden anya így vágyik rá hogy egész életében csak egymás mellett sétáljanak és fogják egymás kezét. Meg bújjanak egymáshoz. Vagy Nem tudom. De én azt szeretném! Persze szerencsére tudom hogy ez neki csak jó, és természetes hogy anya pici tyúklépésekben ugyan, de egyre távolodik, habár ugyanolyan fontos az életében és ugyanolyan közel érezzük magunkat egymáshoz, csak már más is szerepet kap. És ez a fejlődés olyan csodálatos! És részéről hatalmas lépés! 

  Most úgy érzem hogy nem elég semmi amit neki tudok adni, hogy nem elég az az idő amit együtt tudunk tölteni hogy még többet szeretnék vele lenni. Nem szoktam még meg ezt az új életet de persze azon vagyok. Nehéz az elválás. És az újdonság varázsa után amikor már belerázódtam az új életünkbe, akkor esik le, hogy hoppá ez nem ideiglenes és nem kell arra várni hogy majd a jövő héten többet együtt leszünk, mert már mindig így lesz. 

És nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez így van rendjén. 

Marci a legfontosabb! Istenem, ő a legfontosabb!

Lehetne mondani hogy alig fürrdőruhában, mert ma végre kimentünk egy strandra. Olyan jó volt, Marci iszonyú bátor gyerek! 

Mercsivel és Sidivel kimentünk egy eldugott strandra ahol egy medence van csak abban is alig ér le a lábam ujja. És Marci egyfolytába ugrált be a széléről, és olyan szinten lábtempózik, nem is értem hogy ezt honnan tudja hogy így kell? Sidinek ott volt az edzője Jani bá a két rosszcsont fiával akik folyamatosan hívták Marcit menjen velük óriásiakat ugrálni a vízbe. De ők már hat évesek és tudnak úszni, Marci meg nem! Azért bátor volt nagyon ez a Marcikám! 

Jani bá tanította úszni így úgy lábtempóra, mancs-láb meg ilyenek, de sztem Marci alapból annyira ügyes olyan ösztönösen úszik jól, talán el se süllyedne ha elengedném!
Szóval ez nagyon jól esett, vicces volt mert amikor kijöttünk a vízből, kicsit lehúzta a fürdőgatyiját de úgy hogy a fütyije pont felfele állt, és mint valami szökőkút annyira felfele spriccelve pisilt! Csak nevettem...kínomban is meg azért is mert amúgy meg annyira nem haragszom rá! Mert olyan eredeti neki ez természetes! Le is vette a gatyit. 

Aztán persze este jól ki is purcant. Már alszik. De itt olyan meleg van éjjel, annyira izzad, megzabálom! De holnap remélem már hazamegyünk a jó kis hűs tanára. 

Vigyázz mama mert jövünk!!!

Történt ugyanis, hogy anya elment nyaralni!!!! Ráadásul három napra! Mi sem méri jobban a lelkesedését mint hogy 1 nappal a nyaralás előtt lesérült, becsípődött a dereka és ő mégis ennek ellenére is elment. Naggyon helyes.
És így mi Marcival megnyertük a tanyát erre a hétvégére, mi etetünk meg ami még kell.
 
Egyébként már teljesen hozzászoktam a fél hat órai keléshez, ki is dob az ágy addigra, alig várom ohgy kávézhassak és fél hétkor meg kimegyek etetni. Van hogy full sminkben, dehát Istenem a libák nem veszik zokon :) Etettem én már ceruzaszoknyában és tűsarkúban is ha nagyon égetően sürgős volt :)
Imádok nyáron korán kelni! Mert ilyenkor annyira jók a fények és a levegő. Az meg külön élvezet, ha még bent találom a csirkéket meg a kacsákat a tyúkudvarban, mert amikor kinyitom az ajtaját hogy mehetnek kifele a kertbe, akkor egy az hogy nagyon örülnek nekem, jönnek dumálnak ezerrel kis aranyosak, aztán meg ahogy elhzom az ajtót akkor szaladnak kifele repdesnek csapdosnak a szárnyukkal, majd szétveti őket az energia! Mind egyirányba megy a kifutópályán, sok sok fehér madár.
Szépek!
 
Imádok itt élni! Olyan természetes! Minden nap ezerrel töltődik az ember minden kis apró részlet ontja az energiát mert minden eredeti. Ahogy az ember lefordul a bekötő útra, és szorosan az utat szegélyezve az embermagasságú kukoricamező, napraforgó tábla, úgy válik vadregényessé a hétköznapi élet. És ahogy bekanyarodok a jól ismert tanyára hát ez tökéletes. Nem is akarom részletezni, mert nem tudnám csak ezred részét felsorolni az élményeknek.
Klassz itt!
 
Na megyek sminkelek aztán irány a daráló :)))

Hú jó régen írtam, de ez azért is volt mert nem voltunk itthon. Tudniillik visszatértünk Marcival 3 hétre jó kis Budapestre mert anya tanult bankos dolgokat. - jaaj de hiányzott már az itteni kávé épp most kezdtem el kortyolni -
Nna szóval pesten voltunk ami jó volt mert Marci sokat lehetett apával akivel jókat játszott meg focit nézett.
Elmeséltem neki a focit hogy mi is az, mit kell csinálni, hogy a zöld meg a fehér bácsik játszanak egymás ellen és hogy a kapuba kell berúgni a labdát. És onnan kezdve a kapura lövésekkor mindig mondta hogy "Ó nem sikerült neki!"
Mert sajnos gólt nem láttunk.

Marci nagyon élvezte a budapesti tömegközlekedést, folyamatosan mentek mamival mindenhova piacra obiba, cba-ba, kék busszal sárga busszal villamossal és társai. Marci már úgy tájékozódik állítólag kispesten, hogy tudja mikor kell leszállni a buszról, meg hogy hol kell lefordulni a piachoz, meg ilyenek. Ahogy észrevettem még azt is tudja hogy melyik udvarba milyen színű autó van. ami a memóriáját illeti eddig se kételkedtünk benne hogy nem az enyémet örökölte, de pl most egy olyan bravúrt libbentett, hgoy Rozika 15 db fűszerét ami a polcon van felsorakoztatva, egymás után fejből felmondta úgy hoy nem is látta. De nem csak egymás után tudja, hanem ha rámutatok egyikre másikra, akkor tudja hogy annak mi a neve. Nekem a Jozmaing a kedvencem :) de nagyon szeretem ahogy mondja a köményt is meg a vegetát meg az oregánót, végülis mindent mert a paprikát is anyira édesen mondja!
 
Mostmár elég jól szól egyébként hogy kell pisilni, egyszer se pisil be természetesen, csak valahhogy én nem is tudom hogy de kialakult nálunk ez az egész procedúra anélkül hogy szólna. És csak olyankor szól amikor magától nem tudná elintézni pl a kocsiba be van kötve az ülésbe, vagy ha vendégségben vagyunk és nem tudja hol a wc.
 
18 kg. Igen tegnap mértük, és egyre magasabb! Tegnap voltunk Gyeraj lovas tanyában megnézni a lovakat, és édesek voltak odajöttek mind hozzánk a kerítés széléhez, illetve Marcit követték mert ő ide-oda járkált, azok meg mellette, és kérdeztem Marcit hogy felüljünk a hátára? Mondta hogy igen. De sajnos nem volt ott semmilyen gazda féle így hazajöttünk, mondom Gyurinak hogy kéne járni lovagolni mert mint tudjuk jó lenne a lovaglás Marcinak, állítólag kommunikáció fejlesztő hatása van, és mondja hogy az drága, inkább vegyünk egy pónit, az 100 ezerből kijön.
mondjuk nem mondom hogy nem gondolkodtam el rajta mennyire édes lenne itt egy kis póniló, és hogy mekkora poén lenne hogy Marci azt kap a szülinapjára, mert ez már akkor tényleg Southfork Ranch lenne és a kis Dzsoni burzsuj életét élhetné Kismanócska, na jó költői túlzással, de pont az fordult meg a fejemben, hogy bakker Marci tök hamar meg fog nőni másfél méteresre és akkor már le fog érni a lába a póniról??
Nnna most a pónit említvén látom magam előtt hogy a család tagjai tömegével esnek gondolkodóba hogy Ú tényeg kéne venni egy aranyos pónit!!! Jaj szerintem is! Olyan jó lenne!!!!
 
Egyébként pedig nagyon jó itthon! Marci folyamatosan meséltet magának anyával ő meg nem unja meg vagy nem tudom, de hogy tud ennyit mesélni onokájának? Tök jó! Tegnap itt volt reggel egy piros traktor a szomszédba csak így beállt és reggel játszóház előtt beleült Marci hát volt sírás rívás mikor mondom hogy lehet indulni a játszóházba szegény nagyon kiakadt! De nagyon jól viselkedik egyébként a játszóházba! Egyszerűen mintaszerűen! Minden nap megdícsérik az ovónénik, annyira kis ügyes! Egyedül elalszik nem is kell a cumisüveg se, a kiskakas mondjuk mellette van, de szépen odamegy lefekszik a szivacsra, mert ő ott alszik nem a kiságyakon, és elalszik! Annyira de annyira okos, mindenkinél tudja a határokat, mert pl Rozikánál minden nap a délutáni alvaásnál másfél két órát kellett mellette feküdni mire fél 3 körül elaludt, és este is volt hogy fél 12-kor aludt el. Gondoltam is hogy ú milyen rossz lesz nehéz lesz majd visszaszoktatni hogy ennyit kell könyörögni neki az alvásnál, és nem!
Hazajöttünk és már első nap 5 perc alatt elaludt délután, és este is kb 10 perc alatt akkor is csak azért volt több idő mert össze vissza ölelgettem meg bújt hozzám mert annyira hiányoztunk egymásnak!
 
Jaj egyébként nagyon! Az első délutáni alvásánál amit itthon töltött éreztem úgy hogy mindjárt kicsordul belőlem ez a sok érzelem, feküdtünk egymás mellett, és olyan rég volt már ilyen mert pesten nem velem aludt hanem lent Rozikával és már annyira de annyira hiányzott nekem Marci gondolom akkor biztos neki is én. És bújt a nyakamba és amikor lejjebb csúsztam és szemtől szemben feküdtünk egymással akkor csak néztük egymást és mosolygott. Meg sóhajtott. Én is ugyanazt éreztem mint ő, olyan boldog voltam hogy itt vagyunk egymásnak végre végre ketten!!!!! (Ezt most csak azért mondom hogy ketten mert nekem annyira hiányzott már Marci nem azért mert apával nem volt jó )
És mosolyogva aludt el.
Kimentem anyához és végigjártuk a kertet. Sütött a nap hétágra langyos szellő lengedez, és símogatott az mindent és olyan kellemes fények voltak. Végre mindent megnéztünk anya megmutogatta, vannak kopasznyakú kiscsirkéink véletlenül olyan tojást hozott Józsi és ilyen kis aranyos punk csirkék keltek ki belőle, nem hiszem el milyen édesek!!!!
olyan dzsungel van hátul a kertben, tök vadregényes és még két fészket is találtunk az egyik csirke a másik pulykafészek.
A búzamező szép sárga!
 

Anya hozott nekem egy barackot. Azt mondta hogy ezt már kiszemelte nekem mert azon a fán egyetlenegy hatalmas szép egészséges barack termett idén és azt nekem szánta. Ez a nem semmi! És ment érte a dzsungelbe, hozta olyan érett volt, szép volt ez lesz az első barackom - gondoltam. Nnna és meg is votl a hatása, már úgy haraptam bele hogy vizuálisan és nazálisan :) élvezkedtem rajta, mert annyira imádom az ilyen pillanatokat amikor egy régnem ízlelt ízt sikerül újra megkóstolnom, főleg egy ilyen mosolygós kajszibarackot amiért egyébként is rajongok. Meg is volt a hatása. Az ember ilyenkor ha figyel a pillanatra, akkor észreveheti hogy szabályosan összefut a nyál a szájában tényleg, éshogy én pl 3 helyről éreztem hogy honnan jön, becsuktam a szememet és a napba néztem és eszembejutott a tavaly ilyenkori blogbejegyzésemben az a nap kép amikor a nap mint égitest lett lefotózva tök közelről, merthogy ez a barack hordoz minden napszerűt magában a napsugarakat a napsárga pirosas színt és az energiát amivel beérlelte az édes nap ezt a jókis barackot, isteni finom volt!

Eltelt az első hét a munkában és ami a lényeg, a játszóházban. Nem volt teljesen zökkenőmentes, de a hét végére már kezdett Marci beleszokni, és nem annyira ellenkezni az új életünk ellen.
Kedden kezdtem a munkát, és minden nap anya vitte reggel Marcit hogy ne késsek már az első héten minden nap negyed órát mert annyira szerencsétlenül jön ki hgoy háromnegyed nyolcra kell menni és nyolckor nyit a játszóház. Így negyed óra miatt hatalmas szervezkedések árán, sikerül Marcit eljuttatni a játszóházba.
De megoldottuk első héten, nem is ez a lényeg. Eleinte észrevettem, hogy mivel anya vitte reggelente, Marci kezdte nem annyira preferálni anyát, mikor mentem érte, nyafogott hogy ő aztán nem akar mamához menni, pláne nem a tanyára mert ő ott van. Gondoom kicsit meg volt rá sértődve nem értette miért viszi olyan sok időre, ahonnan aztán anya megmenti őt de azért eleinte kicsit sok volt neki az egész napos játszóház, amit teljes mértékig meg lehet érteni.
 
Az eddigi rózsaszín mintás napfénnyel mókával és kacagással teli életében, egész nap anyával vagy mamával vagy más vicces emberekkel volt Marci, napi három órában eljátszhatott hasonszőrű pajtásokkal levezetésképp, de zömében mégis a megszokott helyen és emberek között töltötte napjait, ami most totál megfordult.
Most zömmel játszózik, és kicsikét velünk van.
No de eljött a hétvége amikor játék minden mennyiségben és a VÁRVA VÁRT NYÁR is ránknyitotta napfényes ajtaját amihez nekem konkrétan a szememet először hozzá kellett szoktatnom, mert olyan szinten volt furcsa a sok zöld és a napfény tükröződése minden falevélen. Új dimenziókat nyitogatott ez a szikrázó napsütés!
Marci rögtön és azonnal dobálta le magáról a gúnyát, találtunk egy új eszméletlen jó játékot sajnos csak ideiglenesen amíg hatalmas tócsák lepik el a földút gödreit, ugyanis ezeket a tócsákat kellemes meleg sáros víz telítette meg, a nap finom hőmérsékletűre melegítette, és a legeslegjobb dolog ezekben a tócsákban végiggyalogolni, netalántán belehuppanni belecsüccsenni a déli napsütésben.
Volt is faktoros naptejjel való kenegetés egész nap, ami szerencsére idén eddig még nem zavarta Marcit.
Jó sokat játszottunk énekeltünk most az Erdő Erdő Erdő a kedvenc, de nagyon dalos kedve volt hétvégén és rengeteget énekelte például asszem a megy a gőzös c. nótának a többi versszakát amit mi nem is ismertünk, és a következőképpen szól:
 
A nagymamám Nagykanizsán lakik nékem, Masiniszta bácsi, nagyon szépen kérem, Vigyen engem el hozzája, én vagyok a legkedvesebb unokája!
 
Aztán nagyon sokat táncoltunk, ki szoktam rakni a hifi hangfalát az ablakba és most Kosheen-ra nagyon beindultunk, teljesen felspanoltuk magunkat, aztán ittunk egy bodzaszörpöt, és meghallgattunk egy jó kis Pearl Jam számot aminek a címe:
Come Back.

No egy szó mint száz, istenien éreztük magunkat az első berobbant nyári hétvégén.!
 
Ma meg olyan érdekes volt, mert anya meg apa ment el Marciért, és apa biciklin vitte haza Marcit, aki tökre élvezte az utat. Aztán mikor jöttünk haza, Gyuri pont állt ki a traktorral, megálltunk kocsival mellette, egyből kiszállt, és kérdeztükhogy mehet-e Marci vele itt egy kört? persze hogy mehet, át is szállt azonnal a traktorba, és egy órát traktoroztak ezek így ketten.
Olyan édes ez a Marci, tényleg nagyon érdekli ez a traktorozás, mindenhol a traktorokat nézi, emlegeti, és itt meg annyira le is izzadtak mintha egy vödör vízzel leöntötték volna őket, de ki nem szállna belőle! Gyuri meg mondja hogy nem akarja kinyitni a traktor ajtót résnyire se mert nehogy Marci kicsússzon rajta. Nagyon vigyáz rá!
 
Hát így vagyunk mi mostanában!