Bakító

Igen anyák napja. És nekem az év első olyan ünnepe ami tényleg abban a hangulatban telt amit valójában az jelent. Az Anyák Napját. Már reggel úgy indult, Mercsi felköszöntött, és ami a legjobb, én meg Mercsit. Kázé felköszöntött sms-ben aminek így is nagyon örültem, és aztán útnak indultam kimentem a piacra. Csak a virágosok voltak nyitva, de millióan. És valahogy minden virág annyira tetszett!

Tudom hogy mikor anyák napjára veszek virágot mindig annyira rajtam van minden percben a bőgés, attól is hogy anya, meg attól is hogy ez a sokféle minden korosztályú ember idősek fiatalok mind-mind anyukájuknak szeretnének köszönetet mondani, kedvükben járni hogy megünnepeljék őket - Édesanyákat.

Beültem a Nisszánkóba bepakoltam a virágokat és már indultam is. Nagy izgalomban érkeztem meg a tanyára szaladt elém a két lurkó! Anya mikor meglátta a virágokkal telerakott nissant szóhoz se jutott, először el se hitte hogy mind az övé.

Kiszálltam mondtam Marcinak hogy hoztam az ajándékot amit ide kell adjon nekünk, és hogy elmondja.-e a verset? Hát elmondta! Édes, bár én pénteken már megsírtam rajta. Ott is elmondta a verset akkor annyira új volt, kedves volt hogy már ott szakadtak a könnyeim Katika ovónéni előtt. Áh anyák napja...ez egy csodálatos ünnep!

Így hát megvolt az első igazi anyáknapi ajándékátadás verssel. Megyünk befele a konyhába, hát nézzétek mi fogad!

 

Öt körül jöttünk haza a tanyáról Marcival teljes egyetértésben nagy szeretetben ennek a hétnek a megkoronázása volt ez a szép nap! Itthon is olyan nyugodtak voltunk csendben játszottunk néha dumálgattunk, vacsoráztunk aztán már ment is Marci tojni pisilni, fürödni és akkor kezdtem a blogírást is, mert olyan ihlet jött rám! Ilyenkor mikor Marci fürdik én mindig a fürdőszobaszőnyegen ücsörgök és vagy csak nézek, vagy olvasok ilyesmi. Várom hogy megfürödjön ez a csodagyerek. Szeretek ott ücsörögni a mosógépnek dőlve.
Fürdés után szép tisztán befeküdtünk kicsit ejtőzni az én ágyamba az újonnan felhúzott friss ágyneműbe. Jaj de imádom! Marci egész nap a Robbie Williams Feel c. számát énekelte dalolászta, és most kérte hogy már rakjuk be ezt a számot. Hát beraktam neki.
Mosolyogva hallgatta, énekelte szinte végig velem együtt. Aztán még két számot. Majd elaludt már, pont gondoltam is hogy ma a sok anyáknapi versben olvastam: Tündérmeséket meséltél ágyam szélén, hát én meg Robbie Williams számokat éneklek altatásul. Annyira élvezte totál ellazult mosolygott végig ölelkezve ringattuk egymást.

Ez olyan tökéletes pillanat volt! Aztán lassan eljött az alvás ideje, bevittem a tejet tök jót játszott addig a két új markolójával a földön mondtam hogy itt a tej jöjjön, és fél perc után jött is, ez hihetetlen! Persze nem engedett el, mondta kapcsoljam ki a zenét és bújjunk össze. Anyáknapja alkalmából muszáj volt engednem neki, de mondtam hogy csak ma. Egymás mellé feküdtünk cumisüveg és mire lement az adag, már aludt is!

Szép nap volt ez a mai!
 

Én úgy szeretem a szombatokat! Marcival felkelünk egész korán most is hét előtt kelt ő is, én még hamarabb. Besüt a nap, és a szokásos rituáléink, várjuk a Dórát, csokibanánt vagy csokitejet iszik Marci, én meg kávét.

Marci mindig megvárja hogy én megcsináljam a kávémat mert az mindig később készül el, és amikor bejövünk és teljes kényelembe helyezzük magunkat megkérdi: Mostmár ihatok?

Mondom igen, és elkezdünk kávézni. Aztán meg Marcinak elérkezett a várva várt sorozata a Dóra meg a Go Diego, és ilyen édesen tévézik:

És még egy kis reggeli hangulat:
Majd a fürdőszobában csak úgy megtetszett a szárítókötélen amit találtam, az egyik a Marcié másik anyáé két Converse pólós:

 

Ez egy jó hét. Pláne a múlt hét idegbajossága után. Szó mi szó a múlt héten kaptam rendesen a stresszből, minden egyszerre, de talán így jobb is mintha elszórva kaptam volna egész hónapban mert legalább így napról napra jobban megnyekkentem de csak egy hétig, és nem az hogy idegbaj, aztán feltápászkodok, aztán megint egy nyakonvágás, megint valahogy felhozom magam, és újra. Így legalább pádló és a héten meg már élvezhettem, hogy egy láthatatlan kéz virágokkal szórja be a nisszánkót! Ezzel csak azt akarom mondani hogy egyre jobban vagyok. És hogy volt egy jó sztori a nissanról. Egyik szép tavaszi reggelen megyek dolgozni, el is felejtettem hogy nem a szokásos helyen állok mert csak nem volt hely. Beálltam ez a gyönyörű virágzó fa alá, és totál belepte a kocsit virággal. Itt nem annyira látszik, de nagyon vastagon volt beszórva virággal! Már beszállni egy élvezet volt, nemhogy elindulni! Norah Jones-t hallgatok most az eleve adott egy alaphangulatot a blues-os zongorás elemeivel, lehúztam az ablakot és gázt adtam.

A legtuttibb menyasszonyi autó nem volt ilyen hatásvadász mint ahogy én végigmentem a jókain, végig szállt utánam a sok sok virág! Én meg hangosan sikítoztam az izgalomtól annyira érdekes volt! szállt a sok rózsaszín virág! A bankba mikor beértem még a hátsó szélvédőn tök sok maradt. Hihetetlen élmény volt!

Szóval ez a hét már idilli volt.

Kezdődött a húsvéti hétvégével. Nem tudom tévedek, vagy nem én eléggé annak a pihenésnek és azoknak a beszélgetéseknek tulajdonítom hogy olyan jól kilábaltam a depresszióból aztán nem tudom mi másnak volt még szerepe, nem is érdekel. Tény hogy annyira jól sikerült a húsvét nekem!

Itt volt Mercsi, sajnos Pipi nem tudott eljönni de legalább nem kapta el a vírust ami mindenkin keresztülment. Kint voltunk a tanyán, kukoricát vetettünk, jöttek Idáék látogatóba, füvet nyírtunk kertet kapáltunk...stb.

Én egy akkorát aludtam a napon, hogy akkor minden búmat bánatomat kialudtam magamból! Eszméletlen jó volt!

Hétfőn pedig hazajött MARCI! Húsvétnak hétfőjén amikoris locsolkodni illik ilyen szép szál fiatalembernek mint amilyen ő is. Elég az hozzá, hogy egyszer-kétszer elmondtuk együtt a verset, és máris így ment a locsolkodás figyeljetek:


És képzeljétek azóta is minden nap meglocsolt! Megtalálja azt a kis üveget és már mondja is a verset. Milyen jól megtanulta nem?
Én már nem hervadok el az tuti! Ilyen fickó mellett :)
 

Marci kapott egy kis pénzt Mamától amiből ajándékokat vettünk a szülinapjára. Az egyik ez a "Hogyan működik?" c. dvd film, amit már harmadjára néz végig pedig tényleg jó tudományos! De nagyon bejön a zseninek! Mondja most nekem vacsora után hogy rakjam be az elefántos cédét! Gondolkodom hogy mi lehet az, mondom azt amit ma vettünk? Igen.
Íme:
Hát nincs igaza? Mi az hogy mammut, már kihaltak! Elefántok meg léteznek. Igaz hogy azoknak nincs szőrük, de bénán van rajzolva, megtévesztésre alkalmas.

Szóval ezentúl ez az elefántos mese. Olyan édes dolgok vannak benne a fogaskerekekről, még a fogorvos fúrójáról is.

Szerintem telitalálat, és több része is van, lehet még kapni. Nekem bejön!

Az öt kisautót amit még kapott Marci, pedig elneveztük. Illetve csak hármat, a másik kettő csak a külalakjáról kapta a nevét, de a másik három pedig: Jolika, Lali, és Róka.

Mindhármat annyira édesen mondja Marci hogy nem igaz. Van egy videó is, majd feltöltöm ha tudom, így egyelőre egy képet mellékelek az újdonsült barátokról.

Köszönjük Mama! Aki áldozatos bébiszitterelésének "jutalmaként" most a porcelánkormányt markolja, de szerintem mindannyiunk leboruló tiszteletét vívta ki ezzel az önfeláldozással. Ahogy a mailjeit olvasom van benne tartás! Anya! Maximum Respekt!

Ím Jolikáék:

Édesek ugye?

Elég az hozzá, hogy nem voltunk a sors kegyeltjei az utóbbi 3-4 napban, ugyanis mindenféle hányás hasmenéses betegségek jöttek ki rajtunk amitől aztán rombadőltek a hétvégi bulizós terveink és minden szülinapi hangulatunk elszállt.Nem fog ki rajtunk azért ilyen könnyen egy ilyen csavar, torta kellett hogy legyen, és szülinapi hangulat is!

Így hát reggel ahogy tavaly is, hatkor felkerekedtem az előző nap vásárolt mélyhűtött tortával mert másra nem voltam képes, beültem az autóba és repültem ki a tanyára Marcihoz. már ébren volt! Az ablakból integetett nekem.
Vittem be a tortát, ráraktuk a gyertyákat négy szálat, és csináltam megint ugyanolyan fotót mint tavaly.

2011:
2010:

Szerintem tök ugyanúgy néz ki Marci! Nem öregszik! Na ne is! Egyébként azért kicsit nőtt!

Ma voltunk védőnőnél státuszvizsgálaton, nagyon stílusosak vagyunk hogy pontosan a szülinapján mentünk szóval a pontos adatok 20 kg (tavaly 17,7kg) és 111 cm (tavaly 100cm volt)
A beszéde is sokat fejlődött egy év alatt. Sajátosságai hogy ha idegen kérdezi vagy szól hozzá ritkán veszi észre, és válaszol. Nekem újra kell kérdeznem mert az én hangszínemet meghallja. Vagy csak mert ahhoz van szokva. Instrukciókat is olyan emberektől jobban követ akit ismer. Amúgy azt hiszi hogy nem hozzá szólnak. Meg kell bizonyosodjon róla, hogy ő az a valaki akivel a másik kapcsolatot szeretne létesíteni, és ehhez pedig kicsit lusta. Nem figyel rá.
De nagyon sokat változott egy év alatt. Kérdez, és tanulságot is levon. Olyan kérdések voltak ezen a 4 éves státuszlapon hogy tudja-e mi az a több vagy a kevesebb, ismeri a színeket? a számokat még nem is kérdezték, meg hogy hord-e pelust? Egyetlen dologra mondtam hogy nem, hogy nem tud egy történetet elmondani. Igen, élménymegosztásban még nem csillagos ötös, sőt...de nem baj jövőre az is menni fog.

Segítséggel egyébként már mond történet részleteket, anya szokta őt biztatni, ma is együtt mondták el hogy miket csináltak tegnap hogy a kazánházból megláttak afenyőfa alatt egy pici madártojást. És volt rajta két pici lyuk. Marci nagy nehezen kinyogte hogy a madár jelzett az anyukájának hogy ki akar kelni. Komolyan mintha szégyenlős lenne ilyenkor, hogy nem meri mondani. Mert utána amikor valaki már mondja, ő is egyből megismétli. Na mindegy olyan hülye részleteket írok le a szülinapján!

Jó fej mi? Ebbe a spongyabobos pizsamában.
Most egy dvd-t néz címe: Hogyan működik? És ilyen édes történetekkel van leírva a kétkarú emelő, hogy elvittek vele egy mammutot, meg a malom meg ilyeneknek a működését. Marcikám lehet miből tanulnod, kis feltaláló barátom. Le van cövekelve a tévé elé. Szerintem érti.

Szóval ilyen egy szülinapunk van ma. Azért még van kedvem összehozni egy tortácskát ahogy elterveztem. Miért ne? Nincs lehetetlen! Itt az egész hétvége, elfogy az a finomság nem?

Megérkeztek az óvodai fotók. Nem vagyok elájulva mert sokkal jobbakat láttam más ovikban, és még egy nyavajás labdát sem tudtak a kezükbe adni, azért emléknek emlék, és azokat meg szeretjük.
 

Nekem ez a kedvencem az egyes képekből, tudom hogy nem valami szabványos, de olyan aranyos! Mama is ezt választotta! És a csoportképen is annyira édes fejet vág! MIndenki belenéz a kamerába, csak Marci ábrándozik kinéz a képből. Tiszta anyja!

Olyan aranyosak vagytok mert mindenki érdeklődött afelől, Marci hogy van? Én sem tudom pontosan miért, éjszaka még tök lázas volt és reggelre semmi baja. Aztán hívogattam az ovit napközben és már akkor sem lett láza. Elmúlt ezzel a hétfői nappal. Fáradt is volt, biztos bennem is érezte hogy borzasztó egy napom volt, a napforduló sem tehetett túl jót neki, meg az sem hogy most volt 18 éve a hold legközelebb a földhöz. biztos mindenféle hatott rá.

Így hogy jól voltunk minden nap elmentünk a héten sétálni. Jó kivétel a keddet mert akkor úszni voltunk. Olyan példásan csinálja Marci az úszást mindig annyira büszke vagyok rá! Van a végén egy ilyen hajós vers amit nem szeret. Úgy van hogy "Megy a hajó a dunán, lemaradt a kapitány kiabál, kiabál, de a hajó meg sem áll". Na ezen már harmadjára ment a hiszti, másodjára még felült a hajóra de most fel sem akart ülni mert lemarad a kapitány és nem áll meg a hajó. Édes! Mondta hogy ő aztán fel nem száll arra a hajóra. Eddig még valahogy eltussoltam a dolgot, a fülébe mindig azt mondtam hogy de a hajó megáll, viszont Vera néni nem ezt mondta és az a lényeg amit ő mond.

Most megmondtam Verának, hogy ez így nem fain, és nem fogunk felszállni a hajóra a szar duma miatt. Vera seperc alatt átköltötte. Nem is gondolkodott.
"Megy a hajó a dunán, Marci lesz a kapitány. Kiabál, kiabál, és a hajó meg is áll!" Neki meg csak úgy virult a feje.

Ez a sétálás kialakult már egy ideje, a verdás tojással egy időben. Mondtam neki hogy a százasban van ilyen tojás és már magától értetődő hogy ovi után százas. Nagyon jókat szoktunk marháskodni útközben, fél nyolcra szoktunk hazaérni. Biztos ennek is köszönhető hogy nagyon szépen elalszik este és egyedül,. nem kell melléfeküdni. (Most épp nem.) Olyan nagyfiú, sokat lehet vele viccelődni, ugróiskolázni szoktunk mert van egy kiépített pálya, meg mindig megnézzük ugyanazokat a dolgokat, a villogó pékséget, a raiffeisenes tévéket, a szobrot a másik k&h előtt, a sarki turkáló kirakatát, a százasban veszünk tojást, aztán játszunk a placcon labdásat, visszafele a burekba kell sajtosat venni, és nekimegyünk a fáknak, kergetőzünk. Ma motorral mentünk, abban is lesznek visszatérő motívumok már most látom. Édesnek ma tojni kellett félúton. Sehova nem tudtunk volna bemenni, így egy belső füves részre mentünk egy félreeső helyen és szegénykém nagy szenvedve a fűbe tojt, alig bírta már de azért mondta hogy nem, majd a jókain! Persze.

Így is féltem be ne tojjon.

Labdáztunk a szokásos placcon a százas előtt, jó sokáig. Aztán megéhezett de tényleg komolyan és a Mekibe vettünk Happy Mealt. Majd benéztünk a bankba Pistihez aki ott dekkolt és meglátogattuk. Tök jó volt, legalább ő sem unatkozott nekünk meg egy köpésre volt. Megint későn értünk haza, mondta Marci hogy menni kell pisilni tojni fürödni. És már ásítozott is, pedig csak fél ötkor kelt fel. Ez a rendszeresség.

Miközben fürdött megcsináltam a vacsit masnitésztát teljes lisztből és brokkolit meg sajtot. Rengeteg brokkolit is evett meg mindent. De meglepő mennyiséget a brokkoliból tényleg! Esténként mindig olyan jó étvágya van!
Aztán ment is aludni nem is reklamált!

Este még feljött Locsi is, annak is örülök, csak úgy spontán de olyan jól esett! Jó életünk van!
 

Hát én nem tudom mi van a levegőben de ma tényleg minden összejött.

Kifizetés helyett megint befizetést könyveltem, és megint kurvára meghurcoltak a bankba. Én eddig azt hittem hogy a fiókvezetőnek ki kellene állni a dolgozók mellett, ez itt nagyon nem így van.

Megint mint valami rendőrségi ügy olyan kihallgatáson voltam, minden szót felírtak jegyzőkönyvbe vettek amit mondtam, és még tanú is volt. Ha nem lenne ilyen szar kedvem, azt mondanám röhejes. Főleg ha valaki még tudja is hogy mennyire könnyű ezt a két tranzakciót technikailag felcserélni. Kár nem érte a bankot, természetes, én viszont aggyon vagyok taposva annyira nagy hibát követtem el, jóhogy nem tartóztattak le, vagy nem vettek előzetesbe legalább. Áh...

Aztán nézem nem fogadott hívás, Ica ovónéni. Na görcsberándult a gyomrom, visszahívtam, mondja hogy Marci lázas. Szerintük. Na, a kihallgatásról rohanok az oviba, még épp beértem fél 6 előtt, az ovónéni fogad, jó hogy jövök. Lepergett előttem minden, hogy Marci olyan beteg hogy el kellett különíteni, de szerencsére csak wc-zett, és nem engedett oda senkit és nem szállt le a wc-ről. kihúztam a függönyt, megkönnyebbült. Nem szokott az oviban nagyvécézni, ez már nagy baja volt, ráadásul a zárós csoportban. Hát azt sztem még soha. Lepisilte mindenét, gyorsan levettem. Feltöröltem a követ, akkor negyed óra múlva leszállt. Addig sírt, tényleg tök forró volt. félmeztelen felvettem elvittem a mi csoportunkhoz átöltözni. Sír, hogy vegyünk tisztát mondom persze! Szerencsére mindenből volt váltóruha, felöltöztünk sírás, csak úgy. Mindenért sír. Előttünk lehetett felmosva, és ahogy a lábát letette tök víz lett a zoknija. Az egyik csizma már rajta volt, de az is vizes lett. A másik zoknit azonnal levette, szerencsére a másik zokniból csak az egyiket pisilte le. De így meg különböző színű zoknikba volt, az nem lehet! Vegyük le mind a kettőt.

Anya szárítja a zoknikat, dörzsöltem mint állat. Szakad rólam a víz, Marci annyira sír hogy nem igaz, és egyre pirosabb az arca, izzad, egyre forróbb. Mondom ne sÍrj, hiszen édesem mindjárt megszárad! Megszáradtak a zöknik, felkapom És hazajövünk. Itthon gyorsan tej, és lefekszünk, el is aludt hatkor.

Szorongatom, nézem lázas-e? Egyszer úgy érzem igen, máskor hogy nem. Szépen alszik, nem tudom mi lesz holnap. Ha nem megyek be, nem is tudom...vágom magam alatt a fát. Nem elég hogy elkönyvelek, még havonta táppénzre is megyek, totál szar munkaerő vagyok.

Marci miért lázas? Nem lehet hogy ennyi idő alatt megfázott! Mi a baja? Egy hét után most jött haza pestről, ott jól érezte magát, Rozika szerint nem is nyafogott. Bár ezt kétlem, mert Rozikának hurcolnia kellett őt mindenhova a 20kilójával karban. Nem hiszem hogy nem hisztizte ki. Nálam is bepróbálta hogy ő nem tud járni.

Környezetváltozás vagy mi? VAgy megérezte hogy én totál kivagyok? Vagy mert tegnap fél 11-kor aludt el este és ma már fél 8-kor felkelt és fáradt kimerült volt? Nem tudom! De valahogy ez nekem lelki, és nem betegség. Nagyon izgulok. Mi van vele? Most akkor beteg? És mi lesz holnap? Nem tudok intézni most semmit. Annyira nullának érzem magam. Na talán egy óra múlva többet tudok.

Ma fél háromkor kitaláltuk hogy akkor mégis menjünk el a cirkuszba háromtól, mert csak nem sikerült ez az elalvás!

Kicsit izgultam mennyire fog tetszeni Marcinak vagy már a bejáratnál vissza kell fordulni, mert két gyerek is sírt útközben hogy ők nem akarnak oda bemenni. De Marcival simán ment a megérkezés, tök sötét volt a sátorban, de nem zavarta. Leültünk, és már szinte rögtön kezdődött is. A legjobbal kezdtek, az oroszlánokkal és a tigrisekkel. Marcinak ez tetszett talán a legjobban, nagyon mosolygott és olyan magasra tartott kezekkel tapsolt hogy nem igaz! Lelkesen, profin kitartóan. Édes kis csillag volt!
Ez az összes tigris meg oroszlán itt volt tényleg csabán. Ezen kívül tevék, de azok csak körbe mentek, nem volt érdekes. Lovak, azok táncoltak, aranyosak viccesek voltak. Volt egy póni, amin álltak a szereplő csajok. Volt még láma, de azok se nagyon sokmindent csináltak.

Az oroszlánok nem ugrottak át a tüzes karikán csak sima karikán, azért ezt hiányoltam. Persze ez már biztos idejétmúlt, és nem EU szabvány, vagy az állatvédők ellenzik...ilyesmi, mindenesetre nekem tetszett a műsor (kb fele)

Marciról kiderült hogy imádja a pattogatott kukoricát, a szomszéd kisfiú adott nekünk, így kibírta a végéig, egyébként már nagyon fészkelődött, és be akart menni a porondra. Úgylátszik ő nem félt a bohóctól, vagy hogy esetleg hozzá szól...mint ahogy a mi családunkban az már megszokott.
Örülök, hogy mostmár ismeri a cirkuszt is. A következő a mozi lesz, de sorozatosan béna mesék vannak, szoktam nézni de valahogy nem jön be Marcinak. Bár ki tudja...?

Jó volt nézni hogy olyan érdeklődéssel nézte, mikor még azt sem tudta hogy itt mi lesz. Amikor meg már előjöttek az oroszlánok, akkor pedig mosolyogva nézte őket, ez nekem mindent megér! 

Talán a nagynénje elviszi még valamikor cirkuszba :) ugye Pipi? De közvetlen a porond mellé, hogy mindenképp beleessetek a bohóc szórásába!

Cirkusz kipipálva.

Jó volt!
 

Megvannak a farsangi képek. Szerintem nagyon jól sikerült a farsangi beavatás, Marci első farsangja, tuti hogy jövőre bevállalok egy igazi saját készítésű jelmezt! Vajon mi lesz akkor a sláger Marcinál?

Most ugye a Verdák c. film illetve Matuka kalandjai. Spongyabob még mindig sláger, de jobbak a verdák. Nyáron jön a második része, bár most sem maga a film nyűgözi le, hanem maguk az autók. Azokat szereti nézni.
Verdás jelmez viszont nem volt a kölcsönzőbe, így ez a kiskutyus lett, ez kényelmes is volt neki, meg szerintem olyan aranyos is! 
Ahogy néztem táncolt is, meg tányérból kellett kéz használata nélkül megenni golyó cukrokat. Ebben is édes volt. Délig voltak jelmezben, és végigmentek az összes csoporton.
Íme a képek:

Itt fekszem én is, ő meg már alszik fél tej alatt kidőlt. Ma nem aludt délután, de a héten egyébként minden nap elaludt. Nem is csoda.
Keddre hajnal háromkor átjött hozzám tűzforrón, lázasan. Azóta betegeskedett és mostanra úgy érzem már meggyógyult. Mára fogyott el az antibiotikum is.

Szóval átesett  a tűzkeresztségen, volt ráadásul egyébként anyával doktornéninél, aki felírt neki ilyen gyógyszert így először életében akkor végigszedtünk egy antibiotikum. Így jártam egyébként aztán én is, és tegnapra anya is. Végül mindhárman beadtuk a derekunkat a fölsőbb kémiai erőknek és bevettük a pirulát. Mindegy! Nem lesz ebből rendszer, de én már komolyan mondom nem láttam ebből más kiutat. Innen csak megpróbálni megtartani, az se lesz egyszerű, de meggyógyulni magunktól, az valahogy most nem jött össze.

Marci is dec. óta kisebb nagyobb megszakításokkal, én pedig folyamatosan végig beteg voltam. Remélem mostmár vége!

Egyébként hősként vette be ezt a folyadékot pedig volt olyan édes...mintha tömény édesítőszert nyomtam volna a szájába. Előszörre még öklendezett is a drágám!

Most mindhárman itt vagyunk a jókain, anya is csatlakozott, ő van az én szobámban én pedig Marcival az övében. Nagyon jó itt!

Gyógyulunk!
 

Gyerekek Marcinak megvan a jelmeze a farsangra.
Dalmata lesz. 
Íme:

felpróbáltuk a micimackót meg volt ősember meg oroszlán, de Marcinak ez állt legközelebb a szívéhez. Olyan édesen illegett-billegett a tükör előtt! És itthon fürdés után is fel akarta venni és csak úgy élvezkedett a kutyus jelmezben. Megmutattam neki a neten az igazi dalmatákat is, hogy tudja milyen fajta kutya ő. Annyira édes hogy így tud azonosulni vele, nem gondoltam volna! Mindig meglep ez a gyerek! Egyre simulékonyabb!
 

Azt hiszem elmondhatom, hogy beindult a lovas meg az úszós szezon Marcinál. Már legalább három-négy hete járunk lovagolni, úszni is voltunk kétszer, a himlő miatt kettő kimaradt.
És nagyon jól megy mind a kettő! Veranéni nagyon tutti, profi aranyos úszó tanárnéni, persze nem az úszás a lényeg, hanem mindenféle gyakorlatokat kell csinálni a vízben, egyensúlyozásra meg összpontosításra kihegyezve, de végülis ritmika is van benne, meg még nagyon sok minden ahogy így belegondolok. Aminek nagyon örülök, hogy Marci olyan szinten kitartó, úgy tud küzdeni és belead mindent hogy nemigaz. Szóval vannak olyan feladatok amikor az úszógumi tartja a hátát, és neki biciklizni kell a vízbe, hogy hátrafele átússzon a másik partra. Minden nyakizma megfeszül, úgy dolgozik a kis manócska hogy áttekerjen! 

Volt hogy a fülét kellett megfogni és átugrálni, közben énekeltünk hogy ugráljunk mint a verebek rajta gyerekek! Vagy megint a nagy ólajtó méretű tábla ami úszik a vizen, de tökre imbolyog, és halacskákat szórtunk szét rajta, egyesével fel kell szedni és belerakni egy pohárba amit Veranéni jó magasan tart, hogy szinte pipiskedni kell ezen a billegális vizi járművön, szóval ez jó kis egyensúlyozás!
Szétdobált vagy ötven kindertojásból azt a sárga belsejét amiben van az ajándék, mindenki kapott egy hullahoppkarikát, az ugye fennmarad a vízen mert üreges, és abba kellett egyenként belehordani a tojásokat. Ez jó nehezen ment! Még a végére is alig tanulta meg hogy hozzon mégegyet. Beledobta, aztán mint aki jól végezte a dolgát. Mindig hájpolni kellett hogy gyerünk Marci futás hozzál mégegyet! Mert amúgy ez meg verseny volt. Én mondjuk imádok szurkolni valakinek, ezt Mercsi is tanúsíthatja :) ugye Mercsikém! 

A végén sose akar kijönni a vízből, ezt még valahogy meg kell majd oldani.

Hát a lovaglás az meg....csúcs szuper! Marci olyan biztonsággal ül a lovon, hogy nem igaz. Érdekes mert ez is az egyensúlyra van kihegyezve, persze nem csak arra. Itt Marci már elengedett kézzel ment több kört is. A combjával kapaszkodott.

Olyan tündér kitartó volt ebben is, Sanyi utasításait feltétlenül követi mindig. Sanyi kérdezte hogy Marci elfáradt a kezed? Mert köröket mentünk így kitartott kézzel, ez azért nehéz is ! Mondta hogy igen. Akkor fogd meg a fejed. És láttam hogy kapaszkodott a kapucnijába, de le nem engedte volna a kezét!

Szépen tudja ezeket a fontos dolgokat csinálni, hallgat az emberre!

Karikákat dobáltak bólyákba meg hullahoppkarikákba is, ez jobb kézzel már nagyon jól megy de a balos az elég ügyetlen még. Tán itthon is kellene gyakorolni a célbadobást, nem lenne hátrányos mert a keze tényleg kicsit ügyetlen még.

Jó sokat voltunk tegnap, aztán még bárányokat is néztünk és Marci egyáltalán nem akart elszakadni onnan. Nem vígasztalta hogy azt mondtam holnap is jövünk. Tényleg úgy volt, de mára eléggé betaknyosodott így inkább csak itt mentünk sétálni.

Ugye milyen kis ügyes?

Más téma, hogy ma elgondolkodtam ilyen pedagógiai dolgokon. Mint pl jólnevelés meg ilyesmi. Mert az alapállás hogy Marci nem olyan mint más, de senki nem olyan mint más egyébként, és tök másként állok hozzá ha pl nem csinálja meg amit mondok vagy ellentmond direkt...ilyenek. De ma kicsit afelé hajlottam, hogy azért kellene őt nevelni. Néha olyan szemtelen, úgy utasítgat oszt, mint a fene! Hozd ide ezt, keresd meg azt. És amit meg én kérek tőle még egy olyan kicsi dolgot se csinál meg, hogy csukd be az ajtót mikor az ajtó mellett áll. Még nem tudom hogy kezdek hozzá, mindenesetre azt hiszem utánaolvasással suttogó meg internet, meg gyereknevelési könyv, és megpróbálom a magunk példájára húzni a tippeket. Mindenképp meg kell kicsit nevelni, mert habár tündér és jópofa, azért sokszor nagyon neveletlen és ez csak romlani fog ha nem csinálok valamit.

Szerintem neki sem lehet mindent mindent elnézni, azért annyira nem foghatjuk rá hogy nem érti. Azt lehet hogy nem érti hogy ha kimegyünk miért kell átöltözni, de egy leheletnyi engedelmességet azért hátha sikerül kiügyeskedni. Mondjuk nem kis feladat ez egyik gyereknél sem. Marci olyan intelligens, valahogy biztos megtaláljuk a közös hangot. Szerintem biztos. Csak eddig nem figyeltem erre.

Ma nagy sírás rívás volt felfele a lépcsőházban. Sokszor sír hogy nem akar feljönni a lépcsőn, de még soha nem raktam össze, hogy a lakásba nem akar feljönni, mert itt mindig megnyugszik ha már bejött. Csak a lépcsőkön nem akar feljönni.
Még most sem tiszta az egész, de ma azt mondta mikor feljöttünk nagy szipogva, hogy

- Nem szeretek jókain lakni!
- És hol szeretnél lakni?
- A tanyán. Hívjad mamát! Mondd el neki hogy mi a bajom!

Tök furcsa, dle ezek a szavak hangzottak el! Tény hogy nagyon fáradt volt és utána azt mondta hogy tanyára szeretne menni mamával, és mikor kérdeztem és anya hol legyen? azt mondta a jókain. És ebből arra gondoltam hogy esetleg azért van problémája ezzel a tanya-jókai dologgal, mert most nem volt kettesben mamával már két hétvégén keresztül pedig már hónapok óta rendszeresen ott alszik pénteken, és kettecskén voltak szombat délig amikor én megjelentem. Ha hamarabb jelentem meg, akkor minden baja volt, el kellett mennem, nem voltam szívesen látva. És most kimaradt neki a mamás fél nap. El is hiszem hogy hiányolja! Hiszen ez mindig annyira de anynira más mint velem! Olyan más dolgokat csinál mamával mint velem, hogy magától értetődő ha hiányolja ezt.

Nagyon remélem hogy nem a jókaival van baja, habár az is nagyon őszintének hangzott. De minden őszintén tud hangozni ha úgy kérdezem, hogy nem akarsz itt lakni? nem! Mert ha úgy indítok hogy itt akarsz lakni? Akkor nagy valószínűséggel azt fogja válaszolni hgoy igen hát persze! 
Olyan fáradt volt hogy mentünk is aludni, és tej után még kicsit cirógattam, és beszélgettem vele. Meséltem neki arról hogy mama a tanyán lakik, mi meg itt a jókain, és hogy itt van az összes verdás újság és könyv, meg az összes traktor, meg kisautó és vonatok. És hogy itt van az anya ágya és a Marcié is. És hogy én itt is szeretek lakni a jókain, merthogy Ő itt van velem, és hogy én mindenhol szeretek lenni ahol Marci ott van.
Hihetetlen hogy felemlegette ma este azt amit hónapokkal ezelőtt mondtam neki, hogy

- csukjuk be a szemünket, nehogy valaki benézzen és lássa hogy nem alszunk!

Ezt ismételgette, én pedig mondtam amire várt hogy "Ne csaljál!" Szóval hogy ne nyissa ki a szemét. És mondta miközben beszéltem még hozzá, hogy most aludjunk egy kicsit! Nagyon de nagyon álmos volt már, és már majdnem aludt, mikor a fülébe suttogtam hogy de ne csaljál! És egy mosoly kíséretében elaludt mélyen.

Jól elvagyunk! Remélem hogy jó otthona ez a jókai, és csak egy rossz napja volt! Nem is tudom hogy lehet ebben megbizonyosodni, az tuti hogy mostmár figyelni fogom. De itt a lakásban soha semmi baja nincs! Nem tudom! Izgulok ezen.

Mamával megbeszéltük, hogy szerdán eljön. Már holnap is jönne, de holnap úszás. Marci majd pénteken megy, nem akarom bekavarni a hetet, de hogy mégis legen mamás élménye így a szerda este csak az övék!

Volt szülői, csak még nem írtam róla eddig. Marci pont pesten volt, amikor telefonált Kati néni hogy lesz szülői és Marciról meg Milánról (aki törpe) a csoportban lesz szó. Örültem a felvetésnek, jó így idézőjelben hivatalossá tenni a dolgokat, a szülők kell hogy tudják ha valami más, átlagtól eltérő van a csoportban. Ha akarnak kérdezni, bármit, kíváncsiskodni lehet nyugodtan, sutyorogni nem kell.

El is lett mondva először Milán, neki a szülei nem voltak ott az értekezleten, és elmondta az ovónéni hogy ők nem annyira jól kezelik ezt a dolgot, nem veszik tudomásul, és igazából nem is kezelik sehogy. Pedig kellene szerintem. Csak pár dolgot hallottam még róla de az egyik az, hogy mondta Milán hbogy én is olyan nagy leszek mint Simon! Aki az egyik csoporttársa. Szerintem nagyon jó lenne valahogy felvilágosítani őt hogy milyen különleges gyerek, ne maga jöjjön rá valamikor és akkor biztos bazi nagy csalódás érné őt egy óriási megdöbbenés...nem is tudom. Persze én is csak találgatok, nem tudhatom mi a helyes! 

Aztán jöttem én, persze bazira izgultam, pedig szívből jött amit akartam mondani, és igazából jól is beszéltem, szerintem teljesen jól körvonalaztam mi a szitu, milyen Marci, hogy és mikor derült ki, mi van a szakvéleményben, hogy nem kell speciális oviba járnia, hogyan fejlesztjük, hogy az ovónénik is kaptak képzést, és hogy abszolút képben vannak Marcit és az autizmust illetően.

Mindenki mosolygott ami nagyon de nagyon jól esett! Persze nem voltam arra készülve hogy majd kiközösítenek vagy ilyesmi, de a múltkori apuka beszólása óta azért nagyon picit tartottam a szülőktől. De cuki volt mindenki!
A Kati ovónéni mesélte milyen jól befogadják a többiek Marciékat, és mindenki szeretettel megértéssel van feléjük. Pedig van amit Marci csinálhat és a többiek nem. Pl. Marci nem mindig eszik levest, így a többiek is sztrájkolhatnának hogy ők se kérnek, de elfogadják hogy ezt csak Marcikának nem lehet.
Marcinak van egy édességes doboza, és abból is főleg ő szokott kapni jutalmat, és abból sem hisztiznek hogy kérnek a gyerekek. Ezen pár szülő meg is rökönyödött hogy az ő gyerekük ezt elfogadja és nem csinál cirkuszt. Néha nehéz is elhinni hogy ilyen jó társaságba sikerült kerülni Marcinak!

Ma alá kellett írni hogy elbeszélgettem az ovónéikkel a Marci fejlettségi fokáról. Aláírtam de azért kérdeztem róla hogy mégis mondjon pár szót mindenről ami Marcival kapcsolatos.
Marci kreatív, és együttműködő gyerök. Szívesen eljátszik más gyerekekkel, becsatlakozik legózásba, játékokba. Fest, zsírkrétázik ami nem igényel finom mozgásokat. A rajzolásnál még ügyetlen, de több fiúnál is előfordul ez. Nem kirívó. Szerepel, verset mond, beáll az előadásokba. Normálisan eszik. Nem bontja a közösséget nem zavarja a többi gyereket. Volt persze már nyafogása, de Ica néni szerint másnál még többször is előfordulnak ilyen rossz napok.
És erre nem is kérdeztem rá, magától mondta, hogy Marcit szeretik a gyerekek.

Ez a legjobb hír amit hallhattam! Mennyire szuper!!!!!

Dehát gondolhattam volna! Olyan nagyon kedves gyerek! Hát ilyen hírek vannak, ezek mennek az oviban.

Lesz farsang, és jön fényképész, élvezem ezt az egész ovi témát! Jó dolog!!!!
 

valljuk meg mostanában nem sok kivetnivalót találok a napjainkban! 

A tegnapi is annyira szuper volt, mert pénteken hazajött Marci Rozikával akinek aznap volt a szülinapja. És torta meg finom vacsora volt amivel vártam, mondjuk volt is ami feltöltött a héten :)
Rozikának jól esett a fogadtatás is, a lakás is, Marci szobája is, az ajándék is amit kapott tőlem. Hamar lefeküdtünk aludni.
Másnap mentünk lovagolni. Dorinán lovagolt most Marci, mert sikerült elcsípnünk Zsófit, aki kicsit stresszelte Marcit olyanokkal hogy told előre a csípődet (mi az a csípő?) Húzd ki magad! (honnan???) szegény mindig hátradőlt, nem értette mit jelentenek ezek, én meg nem akartam beledumálni, csak azt sugdostam neki hogy ülj egyenesen, de összességében szerintem jól érezte magát. Azért a végén már boldogan szállt le a Dorináról.
Édes kis hangján mondta mindig hogy lépés Dorina, dobálta a karikákat a körbe, meg bójákra, igazából szerintem nagyon ügyes volt!
Sanyi mondta hogy már öt kisbárány van, és úgy voltam vele, miért ne menjünk el vasárnap is lovagolni, szóval ma reggel kilenckor is ott kezdtünk.

De ne szaladjunk ennyire előre. A tegnapi napban még az is jó volt, hogy anya kemencében sült kenyérlángost sütött két félét egy simát és egy káposztásat, és hát egyszerűen csúcs volt finom mentateával ott ettük meg a kemencepadkán nekidőlve a kemencének ami annyira forró volt hogy alig bírtam nekidőlni! 

Aztán kivittük Rozikát a vasútra, meg bevásároltunk a Penny-be ahol még nem is voltunk, de klassz valentin napi dolgokat vettünk, pl szív alakú száraztésztát. Ja bocs és a lényeg: megvettük a fingópárnát! Ez volt a sláger a tanyán, innen kezdve szinte csak ezzel játszottunk és kaptunk röhögőgörcsöket. Nem vagyunk normálisak! Egyszer ezt mondtam, és utána Marci ha ráült a fingópárnára mindig ezt mondta: Normális!

Ma reggel eszméletlen finom bundáskenyeret sütött anya, a saját sütésű kenyérből, és jól bereggeliztünk vele és még Sanyinak is csomagoltunk pár szeletet! A lovastanyán először meglátogattuk az öt kisbárányt, és az egynaposokat is megnéztük de azokhoz nem mertem bemenni annyira gyengéknek néztek még ki had erősödjenek. Megint odajött hozzánk az a kicsike bárány akit tegnap még fel is vettem mert annyira édes volt! Marci elemében volt, szaladgált bent a karámba, és élvezte hogy sok kicsi bari van körülötte, szagolgatják őt.

Aztán szalad Sanyi után aki felnyergelte Királylányt, és már sétáltak is ki az istállóból hárman elöl. Mi meg anyával utánuk. Mire az ajtót becsuktam Marci már fent is ült a lovon, és fél óra élvezetes lovaglásban volt része, Sanyi olyan édesen tanítja türelmesen, és még feladatokat is adott neki ugyanolyan karikásokat mint Zsófi. Csak ő hagyta, had üljön ahogy akar, és kérdeztem tőle milyen szerinte a Marci tartása, hogy ül a lovon, és azt mondta hogy tökéletesen. Egyre jobb lesz.

Aztán kimentünk gyulára ahol a vár körül marháskodtunk ott hógolyóztunk, szikrázó napsütés volt, be akartunk menni a várba is de egy béna befásult fiatal srác aki a jegyszedő megállított hogy hol a jegyünk. És visszautasított minket a pénztárakhoz, nála nem lehetett venni, mondtam Marcinak hogy hozzunk hógolyókat és dobáljuk be a srác fülkéjébe annyira béna volt! El is indultunk hogy hozunk, de végül egymást dobáltuk meg, amikor megláttuk hogy ott egy tó totál befagyva, és rajta emberek.
Ja és itt volt ez a ló akire fel akart ülni Marci, mondván hogy ez Királylány!

Lementünk csomót csúszkáltunk, Marci rávett hogy angyalkát is csináljunk a félig felolvadt hóba, csurom vizes voltam már. Aztán jött egy szánkós anyuka a két gyerekével, akiken megakadt a Marci szeme. az anyuka ezt egyből észrevette, és hívta Marcit üljön vel a Tamás mögé. Egyből fel is ült a cuki édes! Húztuk őket jó sokáig a jégen, élvezték, imádom megzabálom, imádom!!!!!
A nagylánya hatodikos, én meg azzal is sokat beszélgettem, annyira jól elvoltunk velük, aztán Marci kezét megfogtuk ezzel a Dórával és úgy húztuk a jégen. Nagyon élvezte meg mi is. Végülis utána már végig velük voltunk!

Mondta az anyukájuk, aki szintén tök fiatal volt, hogy gyorsan szüljek még egy lánygyereket, mert nekem is jó lesz és Marcinak is. Olyan érdekes hogy ezt mondta! Meg az egész szitu olyan érdekes volt! Annyira jól elbeszélgettünk pedig tök idegenek voltak, de mind a két gyerek is olyan szeretettel volt felénk! Marcit fel is vette ez a Dóri!

Aztán még fára másztunk, meg beleugráltunk az összesepert hóba. Egy család lesújtóan nézett minket. Én meg röhögtem a markomba. Gondolkodtam rajta hogy ezt miért nem lehet csinálni mikor annyira poén! Térdig süppedtünk a hóba. Vizes seggel beültünk a kocsiba, hazajöttünk és belevágtam Marcit az ágyba, el is aludt fél kettőkor.

Beraktam egy jó filmet amit most nemrég kaptam édes Pistitől, és közben megpároltam a brokkolit, ami a vacsora lesz, és gyors bekevertem meg beraktam a sütőbe a répatortát.
Pont beraktam az elemet az új Verdás világításba amikor Marci felkelt jó éhesen, nagyon tetszett neki, ki is raktuk a falra. Kérdeztem mehetünk-e kajálni, szépen várt amíg kisütöttem a lazacot. Közben mondta hogy szereti a halat, a lazacot is, és hogy a halak a vízben szoktak úszkálni.

Kért brokkolit, kész is lett a lazac is, és jól beburkolt jó nagy adagot. A végén mondta hogy köszöni szépen a brokkoli és a hal nagyon finom volt, és nagyon szereti. Kérdeztem hogy jöhet a meglepetés? Igen!
És jött a répatorta! 
Édes Istenem annyira finom lett!!!! Nem raktam bele ilyen karácsonyi fűszereket, nekem az most nagyon karácsonyias, hanem aszaltszilvát tettem bele és mandulát.
Két szeletet ettünk mind a ketten és három pohár vizet ittunk a vacsora alatt! 

Kérdezte Marci utána hogy jöhet a játék? Mondtam hogy persze!!!

Csodálatos napunk van! 

És mindig olyan jó van!
 

Ötödik nap vagyunk a himlőbe. Bár még csak a negyedikig tudok nyilatkozni mert nem kelt még fel, de nagyon szépen gyógyulnak a pöttyei. Először rózsaszínes pukliként jöttek elő, tényleg a közepén vízcsepp szerű kiemelkedéssel, hogy a pólón keresztül élesen lehetett érezni szegénykémnek. REngeteg jött ki rajta még a lábfején meg a tenyerén is. Az egyik szemhéján 3 db, szerencsére ezek csak piros foltok és nem volt rajtuk kiemelkedés csak mint egy csípés. A másik szempilláján jött ki, és szinte belelógott a szemébe, az viszont jó nagy volt. Az arcán a szája alatt van egy nagyobb, azon látom ha most lekaparja akkor meg fog látszani. Ez lehet az a stádium amikor lekaparják. Mert már szárad.

És minden nap egyre kisebbek a pöttyöcskék, és lassan eljutunk oda hogy lehullanak a tetejéről a "pörkök" ahogy a szakkönyvek írják.

1-3. napig esténként belázasodott és két éjszaka nagyon viszketett a háta éjjel álmában. Erre kelt. Velem aludt 3 napot, most az első alkalom hogy már a saját ágyában alszik, de ott azért jobbat alszik sztem. Persze eddig meg jó hogy velem aludt mert tudtam vakargatni, sőt első este még nurofent is kellett adni neki. Esténként zuhanyoztunk, mert ezt lehet, és utána hintőporozás. Tegnap kérte hogy most ne kenjem be, hát nem kentem be. Nem hiszem hogy annyit számít és olyan szépen kérte.

Meg imádja a zuhanyt, de nem merem sokáig áztatni édesemet nehogy leázzanak azok az izék. Mindig mondom neki hogy ha majd nem lesz pöttyös akkor lehet sokáig zuhanyozni. Annyira édes csak ott áll, mozdulatlanul kezében a csónak - mert az valahogy kell neki hozzá. A zuhanyzáshoz. Na erről rakok egy képet Nagyon  cuki ahogy így  élvezi a vizet!  Tényleg alig várom hogy elmúljanak a pöttyei! valamelyik nap mondja, hogy bújjanak el a pöttyök! 

Nehéz ez az itthonlét. Bár talán nekem nehezebb mint neki. Tegnap is alig akart kimenni. Persze aztán meg alig akart bejönni, de azért elég hideg volt, és nem gondoltam volna mert annyira gyönyörű napsütéses délután volt. Franc gondolta hogy ilyen csípős hideg van. Jól elkezdett köhögni, de aztán megszokta a levegőt a kis édes! 
Azért eléggé nézték az emberek, hogy mitől ilyen pöttyös bár lehet hgoy ez csak az én paranoiám és nem is nézte senki. Előttünk ment egy anyuka a gyerekével és a férjével, Marci köhögött egyet, a nő úgy hátranézett, mintha legalábbis egy orstort csattogtattam volna meg mögötte annyira riadtan. Utálom már ezeket a betegségeket és hogy mindenki fél, nehogy elkapjon valamit, és persze félti a gyerekét ami tök jogos, de annyira fárasztó lelkileg ez az egész! 

Legyen vége a télnek mostmár és jöjjön a napsütés, és múljanak a betegségek. VAgy legyen nagyon hideg, és hátha akkor is elmúlik! Bár ahogy kinézek leesett vagy öt centi hó, megint itt a tél. Végülis örülök ennek is. Mindegy úgyis itthon dekkolunk még egy hétig! 

Tegnapelőtt este fürdésnél nézem, hogy a pocakján van egy olyan beazonosíthatatlan pötty, elég feltűnő, mint egy sebes csípés. Mégegy volt ott, de csak alig látszódott, meg a két karján egy-egy, de azokat már tényleg csak azért vettem észre mert kerestem vmi jelet.
Jó. El is felejtettem reggelre.

Felöltöztem, hogy indulunk dógozni és oviba, már teljes készültségben akarom Marcit öltöztetni, leveszem a pizsamafelsőjét, hát vagy húsz igazi pöttyöcske nem is olyan jelentéktelen külsővel virított rajta szerteszéjjel mindenhol a pizsamafölső alatt.
Persze nem lehetett megnézni, máris minden baja volt hogy öltözzünk fel. Biztosan érezte hogy valami rendellenesség van és ezeket aztán nem szabad nézegetni, nem szeretjük a rendellenességeket ugye Marci?

Na ha himlő - amit nem tudtam megállapítani mert azt se tudtam milyen az, de már nagyon jól tudom, szóval akkor doktornénihez kell menni. Megint vizsgálunk itthon, és "zsarolok", hogy ha nem lesz sírás akkor kap egy Verdás könyvet. ez nagyon bevált, Vagy ezért vagy egyszerűen jó passzban volt, vagy mindezekért összességében, de áttörést értünk el a dokinál. Már mikor beértünk nem rándult görcsbe a hasa. Emlegette a verdás könyvet, és ha kérdeztem mikor kap olyat Marci? Egyből mondta hogy a doktornéni után.
Bementünk. Édes, aranyos. Kicsit nézelődik hagyunk neki időt. Addig beszélgetünk. Biztos az is segített hgoy 2 hete voltunk itt. Már kicsit lépeget felfele az ágyhoz a lépcsőn ez jó jel. Kérdezem hogy levehetem a pólódat? Mondja, Igeen. Jó. levettük. Doktornéni megcsodálja a pöttyöket, Marci pedig a megvizsgálást kezdi firtatni. Én odafele gondolkodtam ezen hogy jó lenne már egyszer rendesen meghallgatni Marcit mert még mindig köhög, és biztos rendben van-e? Szóval kérem a dokinénit hogy vizsgálja meg.
"Anyához akarok bújni!" Odabújunk egymáshoz, így a hátát kezdi hallgatni, és MARCI NEM SÍR!!!!!" Aztán kicsit engedünk az ölelésből és a mellkasát is egy kicsit, látszik rajta hogy azért erőlteti a nyugalmat, alig várja hogy vége legyen!
De hamar vége is lett és ÓRIÁS dícséretet kapott! És a megígért matricát a doktornénitől, tőlem meg persze a verdás könyvet. Ezúton köszönet a Verdáknak!
A bárányhimlős képek előtt egy gyöngyszem a kedvenceim közül:

 

 Egyébként pedig nagyon ügyesen viseli. Azért a viselkedésén is látszik hogy nem teljesen egészséges a centerbe megvettük a gyógyszert, meg gyorsan egy kis kaját és ott se reklamált hogy maradjunk még, meg a lépcsőn is könnyen feljött látszott hogy fáradt. Jól evett és ivott, mondta is hogy jaj de sokat ettem, aztán lefeküdtünk. Aludt egy óriásit, mikor felkelt már totál tele volt pöttyökkel. Nagyon jó kis könyvem van gyerekbetegségekből, abban olvastam hogy nem kell melegben tartani feltétlenül, ki lehet vele menni persze ne gyerektársaságba, csak egy sétára vagy ilyesmi. És hogy nem tilos a fürdés csak zuhanyozni kell, aztán leitatni óvatosan a vizet róla, aztán azt a törölközőt fertőtleníteni kell, és másnap már másikat használni. Most ez lesz. Olyan pizsit adni rá amiben nem tud vakarózni, ja és előtte mentolos hintőporral kell vattapamaccsal bepúderezni. Hát az még nem történt meg, mert ma tudok talán lemenni a gyógyszertárba mert készíteni kellett, és egyedül nehéz ezt meglogisztikázni hogy le is menjek meg itt is maradjak. Bár ma a tej is ki fog fogyni szóval valamit ki kell találnom.

Nem vakarja egyelőre, természetesen csak egyet vakart, ami az arcán van...
Le lehetett beszéni róla. Sok lett az arcán is, írja a könyv hogy a hajas fejbőrön mindig van, hát tapogattam utána és tényleg tök nagyok vannak a haja közt. Azért a testén is vannak nagyok. Szerencsére már nem szégyelli. Cirókázni szoktam, biztos jól esik neki hogy kicsit simizem a bőrét.
Picurkát lázas de jól bírja, szépen játszik persze többnyire velem. Még viccelődtünk is, nevetgéltünk, szóval jól telt a nap. Azért nem tudom mit fogunk egy hétig bent csinálni itt! De sztem biztos megoldjuk!

Este is lázas volt, talán rossz ötlet de én úgy döntöttem hogy amíg ilyen stádiumban van addig vele alszok. Ha vakarná vagy csak nem lenne betakarva, ilyesmi...de nyugodtan aludt! Ezt is olyan szépen! Biztos minden anya így csöpög a gyerekéről, de komolyan annyira kivagyok rajta hogy mennyire könnyű vele és hogy viseli a betegséget! Nem nyafog rajta hogy micsodák ezek a pöttyök vagy hogy viszketnek pedig biztos érzékeny ilyenkor, hát olyan nagyok vannak rajta! És szép nyugodtan fekszik mellettem, lázasan, csak pihen, laposakat pislog. Kérdem kér-e vizet vagy tejet, mondja hogy Tejet. Meleg tejet. Hozok neki, megissza. Fekszik a karomon, ki akarok menni ajtót bezárni hogy én is lefekszek már aludni kikapcsolom a tévét. Anya gyere feküdj vissza. Mondom neki hogy jövök vissza. Bedőlök mellé, átkarolja a nyakamat. Mondja hogy Anya Szeretlek! De már az álom határán volt! Hát mondom ez már nem igaz mennyire drága ez a gyermek!

Éjjel jól leizzadt, de nem takarózott ki! Még alszik, én meg az ő ágyába írok. Olyan jó itt! Józsi el fogja vinni a fölösleges ágyakat innen, és szépen berendezzük a szobáját. Már mondtam neki! Kevés dolog lesz itt, de jól meg fogjuk csinálni!

A legjobban!

 

Már kb 5 hete köhögünk, van mikor jobban, vagy kevésbé. Marci most eléggé elfogadható, bár ma megint elkezdett folyni az orra egy kicsit.
Szinte reménytelen hogy valaha meggyógyulunk.
Annyira régóta tart, és nem múlik. Nem volt még ilyen nekünk hogy ilyen sokáig szenvedünk egy betegséggel. Nem is tudom, lehet hogy volt csak nem figyeltem rá mert csak nekem volt? Ez elképzelhető.

Ma vettem Multitabs Immuno Kid c. gyógyszert, 3500 Ft, de legalább ő ne betegeskedjen már! Bármit megadnék hogy csak egészséges legyen. Gyógyuljunk meg!

Nem mintha lázasak lennénk, vagy rossz közérzet, csak köhögünk. Mind a ketten. Na de majdcsak elmúlik!

...amikor egyszerűen minden tökéletes! Marcinak be lett reklámozva, hogy ha alszik az oviban, akkor megnézheti a Nagy Verdáskönyvet amit tegnap hozott a postás. És csak meg lett mutatva neki a borítója, nem lapozhatott bele.

Elaludt. Biztos ezért, édes drágán szaladt fel a lépcsőn öltözni - amit egyébként nem szokott, hanem úgy kell noszogatni hogy haladjunk, a lépcső után is szaladt a csoportszobához és szinte teljesen egyedül öltözött át. Mivel előtte leraktam a kocsit így elsétáltunk a boltba, ott is édesen várta ki a sort a pénztárnál, mondja hogy megmutatja a pénztárosnak a sütit, amit egyébként soha nem akar kiadni a kezéből.

Aztán haza indultunk, a center előterében készségesen nyújtotta a kezét felvehetem rá a kabátot. Ez szokott lenni a következő akadály. Nem nézi a tévéket amiben reklámok mennek, csak követ, jön utánam.

Fent megvacsorál, eszünk, majd édesen eljátszik a verdás könyvvel, de semmiképp nem fordított sorrendben. Tudja hogy először kajálunk. Sőt kaja előtt még hamarabb mosott kezet mint én. Két órát néztük a verdás könyvet, aztán fürdés, aztán még tologatás, én hagytam mert annyira édes volt, és egyszercsak jön hogy jöhet a tej!

Na ez ritka! 

Kérte a tejet, ledőlt, mondta hogy ne meséljek hanem szép álmokat rózsás csókokat holnap találkozunk! Így óvatosan kitessékelt a szobából. A tej negyedét sem itta meg és már aludt is. De előtte szépen felállította a cumisüveget ne folyjon ki a tej.
Gyerekek!
Nem tökéletes?

Ez mondjuk nem Marcis sztori, de mégiscsak a közös életünkkel összefügg, hogy ma voltunk Jucinéniéknél anyával disznótorba, és megkaptam életem első igazi hivatalos kóstolóját.

Jó tudom hogy már kaptam kóstolót úgy mint sült húsokat, sült kolbászt esetleg sütnivaló kolbászt, de nem olyat amit ma.

Egy nagy darab valami húst (karaj vagy ilyesmi) amit ki lehet rántani. Egy pár darab oldalast, amit sütni kell, és Csontot (!) amiből levest kell csinálni! Kolbászt is meg tepertőt, és amikor mondtam hogy imádom a savanyúkáposztát akkor még azt is adott Jucinéni és Jani még 2 nagy vastagkolbászt is a novemberiből.

Persze ennek mindenki örül, ennyi kaja, de én elmondom ezen kívül miért örülök.

Mert Marcival az itteni életünkbe ez az első ilyen felnőttes kóstoló, és én nem szoktam húst rántani vagy húslevest csinálni és életembe nem sütöttem még oldalast, és ez olyan amit egy igazi anya pedig kell hogy csináljon. Ráadásul hazudnék ha azt mondanám nem szereti a rántotthúst Marci. És boldog vagyok hogy mondjuk 3 hétvégén lesz igazi édesanyás kaja, amit amúgy én nagyon szeretek alkalmanként! 
Valahogy kimaradt a hagyományos konyha az életemből, pont ezeket a klasszikusokat nem csinálom, inkább a reformosabb köleses, halas, franciás, zöldséges ételeket főztem, meg kísérleteztem mindenfélével, főleg a gyes alatt, még tortillát is gyúrtam és sütöttem, guacamole szósszal, kínai édes savanyú levest csináltam, nem beszélve a desszertekről, mousse, citromfelfújt, créme caramel...chese cake, és bazi csokis torták.
De mostanában én is jobban elkezdtem érdeklődni az ilyen ételek után, hogy anya megmutatta hogy kell rétest húzni, vagy hogy mennyire nem gyúr senki már házitésztát pedig Marcinak az a legeslegnagyobb kedvence, és ezt nekem is meg kell tanulni.

Szép kezdés ez az igazi disznótoros húskavalkád, majd sorban megcsinálom őket, és nem fogom felturbózni se rozmaringgal, se bazsalikommal, semmi plusz ízt nem fogok belerakni csak amit szoktak. só, bors, fokhagyma...ilyenek.

Tudom hogy jó lesz!

Köszi Juci Néniék!

Tegnap már bereklámoztam Marcinak a lovastanyát és a lovaglást, elalvás előtt meséltem neki róla, mert nyár végén már voltunk lovagolni. Már este el akart indulni; de mondtam hogy még alszanak a lovak ilyen sötétben, majd reggel elmegyünk.

No így is lett, reggel már monta hogy ébresszük fel a lovakat.

Elindultunk a lovastanyára, odaérünk, egy szál autó se volt előtte, megint azt éreztem mint nyáron, hogy itt senki nincs és főleg nem lovasterápia. A kutyák ugattak így kijött Misi, még jó hogy ismerjük őket, mert kiderült hogy nem lesz ma semmi, mert lebetegedett reggelra a nőci aki tartja a terápiát.
De ha akarunk akkor Marci mehet lovagolni! Mondtam hogy persze hogy akarjuk, eljövünk és még fel se ülhet a lóra...na ezt ne. Bementünk nézegettük a lovakat, Marci nagyon bátran és érdeklődően nézegette a lovakat, jobban tetszettek neki mint a kutyák akik körülöttünk ugrándoztak. Még ott a "karámba" (vagy mijaz) Misi fel is ültette a Tündér nevű lóra, akin Marci ilyen magától értetődően gyönyörűen ült. Már a múltkor is kivoltam rajta hogy ülhet ilyen előírásszerűen ülni a lovon, most sem volt ez másképp.
Délcegen lovagolt egy negyed órát Sanyival (!) akinek külön örültem. Hogy Sanyi. Merthogy a Sanyi név nálunk már szállóige. Igaz eddig egyet se ismertünk, de mostmár helyére kerültek a dolgok :)

Marci nem akart leszállni, két utolsó kör volt a végén mondtam Misinek hogy majd ő mondja hogy akkor lehet leszállni, mert egész az elejétől kezdve Misi volt a falkavezér, mondtam hogy fogja meg a Misi bácsi kezét és innen akárhova mentek végig fogta a kezét. És ki vagyok én hogy csak úgy belepofázzak a más dolgába, hát Misi bácsi ültette fel, majd ő is veszi le. Milyen apróságok! Mikor megállt a ló, mondta neki Misi hogy símogassa meg a szőrét, megsímogatta, és egy kicsit ütögesse meg de ilyen szeretetből, mert így szokták a lovaknál. Marci leutánozta mosolygott ezerrel, aztán Misi nyúlt fel érte, és Marci már jött is le mint a kisangyal. Mennyire intelligens!

Így akkor ennyi volt a lovasterápia, de majd jövő szombaton hátha találkozunk is a rendes terápiás nőcivel is.
Nekünk egyébként semmi kifogásunk nem volt a mai meghiúsult lovaglás ellen sem!

Ugye Bakító?

Van már pár ilyen jellegű bejegyzés ami tökéletes címet visel, de valahogy nem is jut eszembe más. Mindig bajban vagyok hogy milyen címet adjak neki.

Ő Marci. Aki tökéletes.

Most egyébként csak arról jutott eszembe hogy milyen egyszerűen le tudtam fektetni aludni és csak annyit kellett tenni érte hogy kivárni azt a rövid időt amire ő is ráhangolódik hogy aludni kell. És már máskor is észrevettem, hogy mikor szólok, "Jöhet a tej?" mert ez egyet jelent az alvással. és ilyenkor mindig azt mondja hogy nem, még nem.
És ha várok még egy fél órát, addig játszunk, csendesedünk el, akkor olyan kis okosan intelligensen lefekszik utána, tudja hogy már így is én is engedtem, és nem akarja kihasználni az engedékenységemet, tisztában van vele hogy mostmár itt az ideje hogy megtegye amit kérek. Persze benne van a rutin is, meg álmosodik is, de mégis tudna még ébren lenni mert amúgy meg nem ragad le a szeme.

Többször is volt ilyen mostanában, és azért is figyeltem meg ezt az apróságot és nem is csak az alvással, hanem mondjuk az átöltözéssel, vagy hogy jöjjön velem, kicsit vár és olyan mintha nem is figyelne pedig csak befejezi azt amit épp csinál, ez lehet hogy eltart akár öt percig is de aztán tudja hogy dolga van! Nagyon intelligens!

Azon gondolkodtam még, hogy vajon a kedvesség amit áraszt, hogy az mennyire "másolás"? utánzás? Merthogy mindig velem van és én ölelgetem dícsérgetem kedveskedek neki, és egyre csak azt veszem észre, hogy ő is annyira udvarias és lovagias tud lenni, annyira sokszor megdícsér minket anyával, amit főzünk, vagy hogy szép a hajad anya, vagy csinos vagy, és a kajáknál ha ízlik neki soha nem felejti el mondani hogy "Nagyon finom ez a rétes!" és most a malacnál is amit a kemencében sütöttünk agyon dícsérte, meg bármit főzök és ha már eszik belőle, már hangot is ad neki hogy ízlik neki! 

Reggel, mikor anyával olyan hat körül kávézunk megszokottan az ágyban ő általában a két kávé között szokott átjönni hozzánk. Nagy álmosan, csak egy kis résen kukucskál kifele alig várja hogy bedőljön közénk és csukja be a szemét, odafordul hozzám, bújik, és mondja hogy hozzál mindenkinek valamit! Ez persze azt jelenti hogy hozzak két kávét és neki meg tejet. Aztán miközben issza a tejet, kezd feléledni, és akkor elkezd nagyon hízelegni, bújni, ide is oda is, anyához is, hozzám is, és mondja hogy Jó így együtt! meg hogy Jó itt a tanyán! Annyira tudja!

Egy kis csoda ez a gyermek!

Ez a nap is csak úgy indult mint a többi.....hehe de nem úgy végződött!

Gyorsan ledolgoztam ezt a négy órát a bankban, aztán még kettőt rádobtunk leltárral meg benti pezsgőzéssel (de ki pezsgőzött mert én ugyan nem?) én már rohantam volna fel a pezsgőért a jókaira meg a tüzijátékért a tescóba mert olyan mehetnékem volt már kifele a tanyára, mert mi most ott egy rakáson szilvesztereztünk hárman. Anya, Marci és én.

No de egyszer csak bezártunk, és felfutottam jókaira, és már a tüzijátékos srácnál kokettáltam hogy adjon valamit nekünk csak, ne túl bonyolultat, ne túl egyszerűt, a srácok kivoltak hogy mi csak csajok fogunk szilveszterezni :)) háhá persze azt nem mondtam hogy anyukám és én az a két csaj...

Miután körbeudvaroltattam magam és megadtam a tanya címét a srácoknak, (persze nem, de kérték :) aztán még bevásároltam ilyen iszonyatos konfettiket szerpentint szerencsemalacot négylevelű lóherén, meg ilyen varázskalapot...stb, szóval megpakoltam magam és már uzsgyi be a kis kocsiba és kifele a 44-esen. Ment a buli a kocsiban is, hiába próbáltam osztani szorozni én útközben az élet értelméről, nem ment! A Mr Brightside ment csak a Killers-től hát nem értem én! Befordultam a bekötőn, a jól bejáratott utunkon amit eeeegyszerűen imádok, és béke szigete hozzávezető útnak ismerek, és már kattintgattam is a fényképezőt, az eseményeket meg kell örökíteni ugyebár.

Megérkeztem, megküzdöttem a kapuval mert az meg fel van fagyva meg havas és társai, de úgy voltam hogy ha addig élek is beállok az udvarba ma éjjelre. Úgy is lett. Fain.
Olyan három óra lehetett mire ide értem, Marci alszik Mama épp hogy felkelt még ő is aludt félig mikor megérkeztem de nem volt mese pezsgőzni kellett a naplementében! Gyönyörű ez a havas tájék itt a tanyán! Olyan békés és szemet gyönyörködtető, ki is kéne menni kattintgatni még egyet kettőt mert úgy szeretem! A hót! Meg a tanyát. Meg a havas tanyát. Itt még a hideg is jobb!

Áh nem romantikázok most hiszen anyával még egyet kettőt lelkiztünk a második pohár pezsgőig, jól is esett egyébként azért kicsit átgondolni ezt azt, aztán viszont felkelt Marci és indult a party! Konfettivel indult a party meg anyósnyelvvel, amitől szegény úgy meglepődött, de vette a kanyarokat rendesen, csak nem kellett volna közvetlenül az arca előtt belefújni, azért nagyon nevetett rajta és azonnal ki is kellett neki próbálni ezt. Az még nem is lett volna baj, ha nem akarta volna közvetlenül utána a két zacskó konfettit is kipróbálni amit előtte anyának megígértem hgoy csak itt a szoba közepén szórjuk, nem is lesz olyan csak a padló és azt meg secperc alatt összeseprek én egyedül, hát a következő kép ez volt: 

Illetve:
Aztán természetesen Marci szólt hogy "Mama! Gyere Te is!" mamának több se kellett már feküdt is le a konyhakőre mellém és így szálldosott ránk vagy ötven pici marék konfetti hogy még most is tele van a hajam, és csak úgy köpdöstük kifele mert szemünk szánk tele volt színes pöttyökkel.

De Marci nagyon élvezte, hogy esik a hó!

Amúgy meg tényleg tök szép ahogy dobáljuk. Mindig újra meg újra sepertük a végén már partvissal, egy kupacba és Marci dobálta ránk. Aztán valahogy kitalálta hogy a konfetti a tüzijáték és akkor meg azt mondogatta hogy "Anyát be kell kenni tüzijátékkal!" én pedig híven követtem és feküdtem és ő meg kent engem a hátamat, a hajamat a "tüzijáték-konfettivel"

Amúgy az igazi tüzijátékot leginkább mi élveztük anyával, mert volt benne egy eléggé sivítós fajta, amitől megrémült kicsit a gyerek, mondta hogy menjünk be. Mondom édesem menjél be én itt nem hagyom a tüzijátékot tartott vagy egy percig összesen. Nyugtatgattam, de anyával meg úgy felspanolódtunk a hatalmas szenzációra, hogy amikor vége lett összekarolózva ugráltunk a hóba hogy nekünk saját tüzijátékunk van és mekkora kúl látvány volt! Anya volt a legnagyobb rajongója a durrogásnak meg is lepődtem mennyire bejött neki.
Természetesen erről nem csináltunk képet amilyen okosak vagyunk. Pedig jó lett volna, de jobb volt inkább ott lenni és nézni.

Szaladtunk befele, tartott tovább a buli, ettünk ittunk táncoltunk, egyszer fogtuk magunkat kiszaladtunk a hóba mezítláb mind a hárman! Marci is csak úgy tapickolt a hideg hóban, mama még meg is hempergőzött benne vagy én is? A fene se tudja, azért egy hógolyóval fejen dobtuk egymást a biztonság kedvéért, aztán szaladás vissza. Persze óriás sikítások közepette, szerencse hogy mi tanyán lakunk ezt más nem nagyon viselné el! 

A vacsora hibátlan volt, a malac, a rétes a sali meg meggyszósz, hát...volt egy hangulatunk az biztos! Megtaláltuk a régi Alma cd-t, és ment a begyújtottam kemencémet, meg a betemetett a nagy hó---stb imádott számaink. Marci annyi malacot evett...még egy óra múlva is repetázott, mondta hogy mégegy malacot vágjál! 
Én meg vagy négy szeletet vágtam neki annyira ette.
Bodzaszörppel koccintott velünk, hogy Igyó Igyá buli van Boldog Jó Évet! ez volt neki a mai koccintós szöveg, és a szájához emelte a poharat és "Akkor igyunk!" mindig ezt mondta egyemmeg!

Folyamatosan koccintottunk és mondta hogy te anya pezsgővel, és te mama is pezsgővel koccintsál! Aztán meg táncolni hívott, de nem csak úgy szimplán, hanem az anyósnyelvvel a számba mert azzal meg fújjam a ritmust. Anya a nyelvvel gyere táncolni! Mentem is!

Mama is fújta becsületesen, és az ő reszortja még a kedvenc szerencsemalacunk röfögtetése volt ritmusra. Szóval volt itt röfögés durrogtatás trombitálás...ami kifér. Nem lehetett unatkozni. Egyszer kitaláltuk hogy menjünk ki a pulykákat megnézni, akik amúgy sztem a tüzijáték óta nincsenek meg (talán disszidáltak?) Rockyval együtt. Azért mi tettünk egy kísérletet, persze jól beöltöztünk sapka sál sígatya, és már ment is a riogatás itt a tanyavilágba szaladtunk ki a kapuhoz meg vissza, beraktam a bulizós számunkat a Black Eyed Peas Tonight's Gonna be a good night - ami igaz is - és csak úgy zengett az éjszakába. Éjszakába? Volt vagy este fél nyolc körül! 

Nekem még ez a kedvenc képem mikor anya begyujtott a kis kályhába, és mondom hogy anya gyújts rá! És fogta az anyósnyelvet, és mintha rágyújtana, hát fogtam a hasamat mondom neked se kell kétszer mondani a hülyeséget, kapható mindenre ejnye annya!

Egyébként pedig az egész szilveszter csodajó hangulatban telt, ahgoy a karácsony is csak arról még nem is írtam. Most néztem hogy decemberben nem írtam egyetlen sort sem, amit sajnálok mert nagyon klassz volt.
Egyáltalán ez az év...csodálatos volt. Egyfolytában hálát adok a Jóistennek, Sorsnak, az Angyaloknak...mindenkinek aki segít nekem élni az életemet egyengetni az utamat, akik ezt a rengeteg segítséget, erőt, vidámságot humort, optimizmust - vagy mijaz - nem is tudom ezt a hozzáállást adják nekem - és nekünk az élethez.

Lehet hogy most egyedül vagyok úgy értem hogy egyedül nevelem a gyermekemet, de egyáltalán soha nem szoktam magamat egyedül érezni. Valahogy mindig mindig a legmegfelelőbb emberek kerülnek körém akik tudnak nekem segíteni, és amit igazán nem is tudtam még viszonozni és folyamatos hálaérzés kering körbe, hátha valamivel én is viszonozni tudom ezt - valamikor. Szerencsés vagyok nagyon-nagyon hogy ilyen életem van, és hogy ilyen jó emberekkel vagyok körbevéve.

Nektek, mindenkinek a földön, a Földnek, és a világon mindennek kívánunk Marcival és anyával BOLDOG JÓ ÉVET! Marci mondja így, és szerintem sokkal jobb!